Na most ami a Molnija zsebóráim tokozását és annak anyagát illeti nekem ezek az órák zsanér nélküliek. Nincs rajtuk zsanér, nem úgy nyílnak, hogy megnyomod a gombot befelé -- (mint pl. a kínai spiáter tokos ki tudja melyik márkát utánzó cizellált tokos utánzat-zsebórákon is megfigyelhető ez) -- , tehát nincs rajtuk zsanér! Beszabályozáshoz és tisztításhoz lehet csak kinyitni a speciális domborélű óratok-nyitó "késsel", és ennyi. Zsanér nélküliek! -- (Nem tudom, akkor gyártottak belőlük zsanéros fedeles, gombnyomásra nyitható védőfedelű változatokat is, ahol a védőfedél a számlapot védő celluloid "óraüveget" védi??)

Ha az enyémeket akarod látni, akkor azok mind olyan tokozásúak, amit itt a (20065)-ös hsz.-ban látható képeken látsz. A képen látható az egyik a három működőképes közül. (Itt azért látod nyugalomban a billegőjét, mert a fotózáshoz direkt teljesen leeresztettem a rugódobban lévő rugót, hogy nem mozogjon és a fotózás számára is láthatóak legyenek a nyugvó hajszálrugó is, és a billegőkorona kiegyensúlyozó csavarjai is.) -- (1.felhúzó mozdulat; 2.kétkörmű kilincskerék hátrahúzása egy finom nyeles tűvel; 3.óvatos leeresztés a felhúzókorona lassú óvatos visszaengedésével a teljes leeresztésig) -- Mikor teljesen leállt az óramű, akkor fotóztam le a werk belső szerkezetét. Utána természetesen újra felhúztam, és utánaigazítottam a mutatóját.

Tokjuk zsanér nélküli, csak szerelés/javítás céljára felnyitható, tehát zsanéros óraüvegvédő fedelük nincsen nekik!!!

A tokjuk anyagáról elfogadom hogy lehet alpakka is, de az biztos hogy nem sárgaréz, az pedig méginkább, hogy nem spiáter. A tok anyagának színe alapján vagy ezüst vagy alpakka, de akkor inkább alpakka lesz. A werket védő késsel nyitható hátlapi zárófedele, az biztos, mert amikor kitisztíttattam, akkor az órás akinek ugyanabban a kis műhelyben ötvös a felesége, ketten megnézték a hátlapot, és mondták hogy az bizony színezüst! A lemért súlya és a belső oldalán általam kíváncsiságból megengedett karcpróba alapján is az!

Ami a járáspontosságát illeti: nappal a nadrágzsebemben rejtőzködnek, a zsebszélhez lánccal odacsíptetve, hogyha netán kilyukadna a zseb, akkor a lyukon kibújva ne tudjanak a földre leesni. (Egyszer ui. volt már lyuk a zsebemen, így az óvatosság indokolt. Így tehát rövid "pórázra" vannak kötve!! :-D :-D ) A lényeg, hogy nappal zsebben hordva az emberi test 36 C-fokos hőjét veszik fel, éjjel amikor alszom akkor pedig ki vannak téve az éjjeliszekrény fiókjába, tehát szobahőmérsékleten vannak, 22 C-fokon. Mivel a városban sokat járok gyalog, napi 3-4 km-t is ide oda, így a zsebben hordott órák is velem együtt kénytelenek mozogni. A leírt +-6-8 sec/hó járáspontosságukat tehát az ő esetükben ilyen körülmények között tartják meg. A werkjeik belülről 5-6 évente tisztítottak és újraolajozottak. Az egyiket az előző gazdája nagyon sokáig használhatta, mert a felhúzótengelyt és a rajta lévő racsnikerekeket recsegésig menő kopás miatt a beszerzésük hetében kicseréltettem (ennek már lehet vagy 25 éve). Ez alapján tehát 30-40 évet is futhatott. A beszerzése után kapott még a billegőtengelyéhez csatlakozó alsó és felső csapágyköveket érintő csapágykőcserét, meg egy új billegőt, mert az eredeti billegőtengelycsap és a kövek már erősen kopottak voltak. Mást nem kellett benne cserélni. Ez a csere is 25 éve volt.  -- Ő azóta jár ilyen remek járáspontossággal. A másik kettőben nem kellett semmit sem cserélni, mert másnál előttem valószínűleg ennél sokkal kevesebbet futottak.

Van egy kínai utánzat zsebórám is. Na annak magam cseréltem ki a rugódobját típusazonosra, de korábbi évjáratúra -- (azt egy törött billegőjű ugyanolyan werkből tettem át emebbe) -- , mert annak meg a felhúzórugója volt megszakadva -- kínai rugódob lévén, csak egy nagyon-nagyon keveset bírt, de a cseredarab rugódob szerencsémre jó strapabíró darab, mert jó erősre sikerült (véletlen szerencse, hogy egy erősebbet találtam bele). Ez a kínai zsebóra viszont zsanéros fedelű: spiáter tokozása miatt egyszer eltört a zsanértengelytartó tokfurat egyik fele; de mivel a letörött darabkáját megtaláltam, visszaillesztettem, befúrtam mellé 1,0-es fúróval 2 db lyukat, 0,5 mm-es a törött darabkát a dróttal "körülbilincselve" szorosan odarögzítettem, majd végül meg nem folyó ragasztógéllel a drótozás felől átitattam, száradás után a tengelytartó furatot az 1,0-es fúróval kitisztítottam, és legvégül a zsanértengelyt a kis furatba betolva a helyére illesztettem. Erre azért volt nála lehetőség, mert a 45 mm-es tokátmérőjén belül lévő werkje csak 25 mm átmérőjű, így a zsanérjavítást rögzítő drótnak bőven volt annyi helye, hogy messze van a werktől, és így a működését nem zavarja. Az óratok és a werk közötti átmérőkülönbséget ennél a kínai zsebóránál egy hézagoló műanyagöntvény hézagolja ki.

Amit arról mondtál, hogy a Molnija zsebórák kiknek készültek, azt akkor rosszul tippeltem meg? Tehát nem vasutastiszteknek, katonatiszteknek, és hajóstiszteknek gyártották, hanem mint az úri öltönyökhöz illő zsebórákat, a politikusi felső elit és a közönség előtt sokat szereplő híres művészek (karmesterek, filmszínészek, stb.-stb. ...) számára gyártották inkább??