Senki sem jó, hanem csakis egyedül az Isten

Így a jóság az részesedés

A tested gondolata, hogy az önössége jogosság

Szellemed gondolata a másokért

Magad meg lélekként nem vagy más, mint akarat, aki eldönt a két oldal között

Ha úgy cselekszek, mint a bálám szamara, az pedig akarat, és nem élet

Az élet a részesedésben kezdődik

Hogy meg milyen mélyre süllyedek, és hogy a korszakom milyen mélyre süllyed, az a szégyenünk

Minél mélyebbre süllyedünk, annál jobban fájdalmat okozunk magunknak a szégyenünkkel

Isten győzelme annál fényesebben hozza el a dicsőségét

Ugyan a gránitsziklára úgy nézel, hogy annak az ideje végtelen

Miközben a fagy és napfény az évezredekben porrá őrlik

Ha azt gondolom, jól megvagyok a szégyeneimmel, az előbb és utóbb az évezredek alatt felemésztik a gonoszságaimat

A Földön ér a nap, és ér a fagy

A pokolban csak a fagy ér, így a felismerésem olyan, mintha soha sem jöhetne el

Ha a szégyenemet választom, a lelkem rajta, magam választottam magamnak, így a következmény, ami rám esik jogos, hiszen magam választottam magamnak

A részesedésem meg nem jogosság, és nem az érdemem, hanem kegyelem

Az Irgalom meg annak ad, aki kegyelmet kér

Hogy azt gondoljam, nem kérek bocsánatot, mert akkor szégyen ér

Hiszen akkor maradok szégyenben