Az orosz órák többsége lehetett krómozott vagy aranyozott réztok is, de pl. a Molnija zsebóráimnál úgy figyeltem meg, hogy a tok werket tartó része krómozott szilíciumbronz lehet, ami jó kopásállósági keménységet ad mivel a csapágykövek is abba vannak beleépítve, és így a szilíciumbronz anyaggal tartósabb, időtállóbb a tok, a werket védő hátlap viszont egyértelműen színezüst, ez a nyitórésnél ami a nyitásokkor a nyitórés gyári kikönnyített felreszelésénél egy nagyon kicsit kikophat, ott a kopáshelyen is színezüstből van az anyaga, legalábbis én ilyen anyagúnak látom, mert sehol sem oxidálódik, vagy nem patinásodik cseppet sem anyaguk.

A járáspontosságuk kitűnőnek mondható, írtam is hogy mennyi a max. +- járási eltérésük, bár ebben közrejátszik az is, hogy az enyémek nincsenek elhanyagolva, kb. 5-6 évente jól hozzáértő órásmester által ki vannak tisztíttatva, és újra vannak olajoztatva.

Az aranytokos változatokról egyszer azt mesélték, hogy azokat nem a közembereknek, hanem a katonatiszteknek, vasutastiszteknek, hajóstiszteknek készítették, ahogy mint az a pontosságra és a dizájnos kinézetre egyaránt igényt tartó embereknél mindig is várható igényességük volt (mivel ők nem késhettek el, és a pl. a vasutasoknak menetrendhez is PONTOSAN kellett ismerniük a mindenkori időt!), és hogy emiatt ők a valóban szép és pontos(!!) órákhoz juthassanak hozzá, persze nyilván kissé magasabb áron, mint az ezüst- és bronztokos zsebórák esetében volt lehető a hozzájutás, de cserébe itt jobban ügyeltek a dizájn tartása mellett a !valóban pontosan járás! minőségére is.

Ami a járáspontosság nagy darabszámbeli szórását illeti (mondjuk 1000 db-ot nézve), abban a kvarcórák esetében sokszor nagyobb a szórás és rosszabb a pontosságuk, mivel a beletett kvarckristály sok esetben nem pontosan a névleges frekvencián rezeg, hanem csak körülbelül van a névleges érték közelében, ami járási pontatlanságot okoz, és a javításkori cseréje is nehézkes, mivel az órásmesternek a cserekor úgy kell műszerrel kiválogatnia a szórásból a valóban nagyon pontos kvarckristályokat, csere nélkül pedig a pontosításra gyakorlatilag nincs mód; ezzel szemben a billegős órákat, ha nagy türelemmel és sok idő alatt is, de a járáspontosságuknak a beszabályozás közbeni kontrolljával is, de nagyon jól(!!) be lehet pontosra állítani.

A kvarcóráknál még az is további ok lehet a panaszra, hogy sok esetben a kínai tömegtermékek esetében a folyadékkristályos kijelzőjük egy idő után egyre jobban elhalványul, majd legvégül "meghal", és új belevaló kijelzőt igencsak nehézkes beléjük keríteni, és ha kerül is, gyakran annyi a csereköltségük, akárcsak a vadonatúj óráknak. Nem mind, de sok közülük ilyen.