Kedveseim!

Ugy latom surubben kell hamut szornom a fejemre, mert onhittnek veltek. Annak ellenere, hogy a motto szerint:
"...Viszont a magam részéről éppazért vagyok a lehető legőszintébb, hogy cserébe ugyanezt várhassam másoktól."

probaltam magamrol irni, de konnyen masmilyennek kepzeltek el, mint valoban vagyok.

Csillagom irta korabban:
"...Ellenben nézheted a dudorodó izmaidat a konditeremdben, csobbanhacc egyet a medanszban, elutazhattok Kanárira, bármi..."
Honnan gondolta, hogy dudorodo izmaim vannak? Nem irtam es a konditerembe is csak azert megyek (azt sem irtam) egy heten egyszer, hogy otven eves koromban ne forduljak le a szekrol a szivinfarktussal. Uszomedencerol szo sem volt, ami igaz belole, hogy - szinten egyszer hetente - uszni megyek az uszodaba (ahova berletem van):-) egy kicsit a fenn emlitett okokbol, nagyobbreszt a jo tarsasag miatt.

Kesobb Bolygo baratom, aki mellesleg sorstarsam is, igy gondolja:
"...Nem tudom mit szólna pl. a nejed, ha ott állnál a márvánnyal borított konyha közepén a kezedben a herendi-kászlet egy darabjával, ..."

Koves a konyha burkolata, sot tobb helyutt le van verve a maz a leejtett targyak miatt; herendink meg egyetlen darab sincsen.

"...bárszekrényhez lépsz, felhajtasz a döbbent csendben egy nyelet konyakot, ..."

Ez aztan tenyleg meghokkentene' a paromat, mert _soha_ nem iszom. (na, jo valamikor ittam ezt-azt, so"t dohanyoztam is, de hosszu ido ota szoba sem kerul) Mas tema.

Az olyan objetiv dolgokban, hogy koszos, pocakos (itt egy kicsit mar korrigaltam) budos satobbi, meg meg tudom itelni magam.

MAMAhal irod:
"...Azt sem értem, hogy miért a tüneteket akarjátok elkezdeni kezelni, amikor a kiváltó okot kellene. Lehetsz te bármilyen klassz pasi járkálhatsz egész nap álló farokkal és lila masnival, és fejenállva is tudhatsz bármit, nem fogod megoldani a problémádat addig, ameddig a valódi oka ki nem derül..."

Igazad van, a kivalto okot kellene kezelni. A lila masni csak Bolygo viccelodese volt!

At kell olvasnom amiket irtam. Tenyleg olyan marha tokeletesnek festettem le magam? Valoban paromra haritottam volna a felelosseget?
Addig nem elme'lkedek tovabb, amig ra nem talalok arra, azokra, ami neked "buzlik". (illetve Csillagnak is)

Hogy mindent megteszek-e? Egyszeru megvalaszolni. Nem. Mint amikor elveszik a kulcscsomo es az ember "mindenutt" keresi es nem talaja meg. Ha mindent megtennek, kozte lenne a hatasos terapia is.

Meg roviden a bizalomrol, hadd lass tokeletesnek. :-) Az szerintem megvan nalunk. Remelem ugy, ahogy gondolom: tiszteljuk egymast annyira, hogy nem hazudozunk sem nagy, sem jelentektelen dolgokban. Ezert is lepne meg, ha valami undorito tulajdonsagom nem hozna szoba a parom. Innen az onbizalmam.

...kár hogy nem a segítőkész szándékot láttad meg benne...

Minden sorodat annak veszem es koszonom is szepen. Nem lathatok be (fafejemmel) azonnal olyan dolgokat, amiket "mindeg" ugy tudtam. Ido kell hozza. Eloszor itt olvasol valamit. Masnap eszedbe jut. Par nap mulva visszakeresed. Aztan megfigyeled magad...

A vegen kerdeztel me'g egy-ket dolgot. Tobbszor is megirtam mar a valaszt.
Hadd kerdezzek en is valamit: Te me'g sohasem hagytad magad?

Udvozlettel: Mihalyotok