Az óraipar története gyakorlatilag a finommechanika története.. És mindennek megvan az oka természetesen. A billegőcsap egyszerű cserélhetősége csak viszonylag nagyobb méretű billegőnél oldható meg egyszerűen - a hajókronométerekben kb: karóra méretű maga a billegő.. A csavarmenetes megoldásod problémája, hogy ha nem köszörülik körbe utána a menetpalástot, akkor nem lesz sem hengeres, sem sima a felület (nézz meg egy metszett menetet közelről mikroszkóp alatt...), ráadásul. pont ez az éles-sorjás-egyenetlen felület nagyon hamar kikopik, egyfajta csavarszivattyúként eltünteti az olajat a csapágyból, és a menetélek lekopásából az olajba kerülő sorja pedig csiszolóanyagként hamar nagy kárt is tesz. Van oka, hogy így csinálják... Millió dolgot-ötletet próbált már ki az óraipar, egyébként az ilyen megoldást is, nagyobb csapot is, csúcságyat is (azt olcsó szerkezeteknél máig használják), golyóscsapágyazott megoldást is ismerünk - de mindennek van előnye is, hátránya is. Ha robusztusabb a csap, mindenféleképpen nagyobb a súrlódás, és így romlik a pontosság. 

Nem mozgó (fali-álló-kandalló óráknál) a billegőcsapoknál alkalmazott, nagyon jól bevált megoldás a rugón függesztett billegő, ahol a tengely helyett egy kifeszített acél szál van, a billegő tengelye egy cső, a két végén egy-egy lyukaskővel (azon megy át a feszített szál), és nincsenek fedőkövek, helyettük a hengeres hajszálrugón gyakorlatilag lóg a billegő. A Junghans olyan megoldást is alkalmazott, ahol alul egy mágnes van, a billegő alsó csapján pedig egy másik - azonos polaritással a lentivel szembe fordított, és így a mágneses párnán lebeg a billegő. Viszont ezek meg zavarérzékenyek, nem szabad őket mozgatni...

Az Incabloc és a többi ütésbiztosítás egyébként jól bevált, így is előfordul törés, de csak nagyon nagy és szerencsétlen ütéseknél - ez a legjobb, amit tudunk...