"Igen ám, de egészen más valamit tömeggyártani - meg egészen más utólag EGYETLEN PÉLDÁNYBAN elkészíteni, pláne információk hiányában minta alapján. Egyébként egy "méretezés" sem elég, egy gépelem precíz elkészítéséhez nem csak pontos méretek, de tűrések, a felületmegmunkálás-minőség mikéntje, az anyag minősége, adott esetben hőkezelésének-edzésének módja-előírása is szükséges, és például a régi óraalkatrészek esetében 100%-ig garantálható, hogy ezek nem állnak, és nem is fognak rendelkezésre állni...

Próbáld ki, fúrj egy acélba egy precíz-köszörült 2mm-es ujjmaróval (ne fúróval) egy lyukat, majd próbálj meg bedugni egy tényleg precízen 2mm-es csapot. Nem fog belemenni, szorulni fog... Tűrések, megmunkálás..."

 

Igen, ezeket én is mindet tudom. A tömeggyártásban az óráseszterega is CNC-vezérelt, akárcsak az autótemgelyeket készítő nagy CNC-eszetergapadok: mindent a CNC vezérel bennük, a gyártási méretadatok előzetes bebillentyűzése után, így a gép mindig teljesen egyformára készíti az azonos alkatrészeket, mert azonos a késbeállítás, a fordulatszám, az előtolás, a rádiuszon mért és beállított fogásmélység (mekkora legyen az elkészülő átmérő), és a gépmesternek ezenfelül "csak" a késkopásra kell figyelnie hogy időben cseréljen kést, meg arra hogy mindig azonos anyagból készítse el az azonos alkatrészeket (tengelyek, fogaskerekek, stb. ...), és ettől lesz minden ugyanolyan alkatrész pontosan megegyezően méretpontos a tömeggyártásban.

Míg a kézi gyártásnál minta és műszaki rajz, a tűrésezés, és a szerkezetbe való belepróbálás is szóba jönnek, ami lassítja, és nehezíti a munkát.

A tűrésezést is tudom hogy miért fontos: a 0,300-as tengely nem fog belemenni a 0,300-a furatba, mert tűrés híján beleszorul; csak mondjuk a 0,320-asban megy bele, vagyis aminél már megvan az átmérőben a furat javára pluszos (+)0,020-as átmérőkülönbség. Nagyobb alkatrészeknél is pl. a "húzós illesztés" a (+)0,03 - (+)0,04 mm-es illesztést jelenti. Aztán ott van még a felületi finomság: csiszolt, polírozott, leppolt, tükrösített, amit az esztergályosok felületfinomsági számokkal jelölnek meg: olyan gyökjel alakú pipát rajzolnak a felületre a rajzon, majd e jelhez megírnak egy jelzőszámot, pl. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, stb. ..., amiknél a kisebb szám jelöli a nagyobb finomságot, ill. a nagyobb szám a kisebbet (pl. 1: polírozott felület; 8: durvára esztergált, nagyolókéssel "reszelési durvaságúra" előnagyolt felület; stb. ...).

 

 

"Nagy pontosságú, precíz óránál az eredeti gyári pontosságot kizárólag eredeti gyári alkatrészekkel lehet garantálni - nem véletlen, hogy a hajókronométerekhez a billegőtengely szerelhető volt (egy csavar rögzíti a billegőtalpba, és kivehető), és a cserekészlet a hozzá illesztett lyukasköveket is tartalmazta, azokat is vele együtt kellett cserélni. Ezt kézi munkával utólag elkészíteni maga a Jóisten sem tudja eredeti minőségben, ez egyszerűen megvalósíthatatlan."

 

Na, ezt a jó ötletet, hogy a billegőtengely csavarosan cserélhető, ezt igazán alkalmazhatták volna a többi billegőkerekes óráknál is!!! A központcsavaros csere ui. teljesen kiküszöböli a tengelykiütés és a tengelyszegecselés miatti koszorútorzulásokat, és az órás dolga is csak annyi lenne, hogy leveszi róla a hajszálrugót, kicsavarja a sérült tengelyt, szépen becsavarja az újat, beleteszi a hajszálrugó tengely felőli végét, és utána már csak beolajozás utáni összeszerelés, majd pedig beszabályozás marad hátra. Aztán ha lenne elég db ILYEN KÖZPONTCSAVAROS RÖGZÍTÉSŰ csere-billegőtengely minden órához, akkor a billegőhibákat is sokkal könnyebben lehetne javítani. :)


_____________________________________

Egy elméleti kérdés: nem tudom, hogy ez működne-e ha feltalálnák, ezért !csak elméleti síkon! kérdezem meg ezt: A legtöbb óra a billegőcsap-törésnek esik áldozatul. Ez azért van, mert egy erősebb ütés okozta törést sokszor még az inkablock-rugó sem(!) tudja kivédeni.

Ennek oka, hogy a legtöbb billegőcsap csak mintegy átm. 0,1 mm-es méretű, azért, hogy a kőben minél kisebb felületű hengerpalást súrlódjék, minél kisebb súrlódási együtthatóval, hogy ne fékezze érdemben a billegő járását, DE ami így viszont nagyon-nagyon törékeny, olyan sérülékeny, "minta a légy lába".

Mi lenne egy olyan csapkonstrukciónál, ahol a billegőcsap egy átm. M1-es ÉLESMENETŰ csavarmenet lenne, egy átm. 1,02-es furatú kőbe ágyazva: a csavar CSAK AZ ÉLESMENET MENETTETŐI ÉLSZALAGJÁN SÚRLÓDNÉK a kő furatával, DE ezáltal a tengelycsap az átm. 1,00-ás mérete miatt egy erősebb ütődéses balesetet is "túlélne", és a furat-átm. (+)0,02-es illesztése miatt a tengely sem kotyogna, tehát a billegőkoszorú is pontosan járhatna még.  -- Kivihető lenne egy ilyen találmány mint a billegőcsap ÉLETTARTAMÁT MEGNÖVELŐ gyári újítás, avagy nem?? Nem rontaná-e egy ilyen újítás az óra járáspontosságát??