Mit csinál a világ, amikor úgy érzi, hogy sarokba szorították, elkezd előre menekülni, tudja is, és mondja is, hiszen tudja és érzi, hogy többé nem hallgat a lelkiismeretére

Olyanná válik, mint a patkány, akit éppen sarokba szorítottak, és szembe fordul az üldözőjével

 

És eljön az idő, sőt már kopogtat, amikor menekülnél, menekülnél oda, ahol menedéket lelsz

És mit gondoljon rólad az Isten, amikor úgy mész hozzá, hogy éppen menekülsz, úgy mész hozzá, mint egy üldözött, de csak a menekülés gondolatával, vagy már önmagad felismerésében bűnbánatot tartva

 

Ha a jó sorsodban mész Hozzá, akkor nyilván nem menekülsz, hanem a felismerés gondolatai vezetnek Hozzá, és akkor meghallgat

 

Ugyan nyilván ahhoz gondolat kell, hogy felismerd a meghívásodat

És ahhoz is gondolat szükséges, hogy a gondolataid felemésszék a menekülésedet

Hogy most próbálja felkelteni az érdeklődésedet az igazságra a Kegyelem, hogy ne menekülésedben menj hozzá, gondolatok nélkül

És anélkül, hogy mutatná, hatalmam van a világ felett

 

Ha már a jó sorsomban megyek Hozzá, akkor az Irgalomnál, és a Hatalomnál nyerek segítséget

Valódi segítséget

Hogy majd akkor sírva fakadok – hiszen saját magam miatt sírok, de hát mindezt felemészti a Kegyelem, nem marad indokom, hogy meneküljek

 

Ha meg Hozzá menekülök, és nem értem mért nem hallgat meg, majd amikor megbánom a bűneimet, akkor meghallgat

Ha meg bűntelennek tartom magamat, akkor annak az az oka, hogy érzéketlen lettem a bűnre, mert érzéketlenné tettem magam a szeretetre

 

Isten közelségében érzékennyé válok a szeretetre, és égbe kiáltókká válnak a bűneim, hogy is maradhatnának előttem rejtve