Mindszenty bíboros úrnak volt egy álma, hogy minden nap egymillió Miatyánk száll fel Magyarországról

Akik imádkozzák, átérzik azt a vágyát

És ha már szemlélem a mások felvállalásában azt a Miatyánkot, végül is az egy kimondatlan kérés a számomra is

Hogy megtapasztalhassam a jelenlétét a jelen lévő Istennek

És ha eljut hozzám ez a kérés, ami egyben a kérdésem is, akkor ha belegondolok, akkor az már az Isten Lelkének a munkálkodása bennem

És most egyenesen rettegjek attól, hogy akik szívből imádkoznak, azok oda jutottak, hogy szeretnek imádkozni, így pedig én is esetlen szerethetek, megszerethetek abban?

Valójában oda jutottam, mint amikor valaki felismeri azt, aki mellett boldogan élheti le az életét

És az nem egy egyszerű döntés, hogy felvállaljam az érzelmeimet, hiszen abban ott a felelősség

És valóban vannak olyanok, aki elesnek abban a kérdésben

Ha meg átgondolom, akkor ez a kérdésem ugyanolyan komoly, vagy felismerjem még komolyabbnak

És ugyanúgy vagyok, mint az ételekkel, amíg nem kóstolom, nem tudom őket

És ez már egészen más Miatyánk, mint a gyermek imái, hiszen ez már egy döntés

És az ízlelés után is hozza a döntéseit

És ugyan mi lehet abban a gondolatsorban?

Amíg nem úgy mondom, hogy meg akarom tudni, nyilván amikor úgy mondom, akkor fogom megtudni

És mivel az Isten figyeli a gondolataimat, ezért amikor elvonulva gondolataimban mondom, az az Isten számára olyan, mintha kikiáltanám az ablakon