Nem tudom, hogy mit hiányolsz. Veled ellentétben én nem sejtelmeskedek. Előre elmondtam, hogy mit akarok kihozni, és utólag meg elmondtam, hogy mi az érdekes abban, ami kijött.

A betűtengert alakító csereberét úgy képzeled el, mint ha nem lenne szelekció. Mint ha véletlenszerű lenne a változások felhalmozódása. Így nem csoda, ha a funkcionális újdonság lehetősége a végtelen lehetséges zagyvalékszekvenciák között olyannak tűnik, mint megtalálni a tűt a szénakazalban. A matematikai naivitásod csak hab a tortán.

Végül is alaptalan volt a "gyanúm", hogy az eredeti betűcserélgetős illusztrációd csak terelés lenne. Pont ellenkezőleg. A lényegi logikát tekintve benne volt a teljes válaszod az eredeti kérdésemre.

Szóval akkor talán én is válaszolhatnék a te múlt heti kérdésedre.

""az első DNS-ben" voltak-e már gének?"

Az "Elminster" mindent leírt, egészen a "zagyvalékszekvenciákig" visszamenően. A "zagyvalékszekvenciából" akár céltalanul úszkáló zagyvalék RNS-molekula lesz, akár zagyvalék-protein, a természetes kiválasztódás fogja elindítani és alakítani azt a történetet, ahogy funkcionálisan egyre speciálisabb, egyre összetettebb módon hasznos szekvenciává válik. A szelekció csinálja a zagyvalékból egy kifinomult gépezet funkcionális alkatrészét. Nem manócskák, hanem a szelekció. Hol van a kérdőjel neked ebben a sztoriban?