Tegnap hibátlan rántott borjúlábat ettem Rozinál, a tartár (is) könnyet csalt a szemembe, 

pont ahogy anyám készítette anno, kevés száraz fehérborral. Az asszony is elégedett volt

a roston sült libamájjal, nem különben a flódnival is.

A munkabeosztásom engedi, hogy délre foglaljak asztalt, kedd lesz a következő szeánsz, 

nekem pájsli, az asszony meg választ vmit, javaslom neki a vadas szarvascombot.

(nem kell mindig itthon főzni)