A sakk királynője. Megnéztem a filmet, felemás érzéseim vannak. Kár a kissé szenzációhajhász stílusért, szerintem erre semmi szükség nem volt, Judit eredményei így is magukért beszélnek. A film alapvetően rendben van, bár kicsit túlteng benne a Kaszparovval való vetélkedése. Valóban óriási fegyvertény volt Kaszparov legyőzése, de ezért lássuk be, hogy Judit nem igazán volt egy súlycsoportban Garryval, aki sokáig szinte külön kategóriát képviselt a sakkelitben. Polgár apuka szerint Juditnak inkább napi plusz 3-4 órát kellett volna foglalkoznia sakkal, minthogy családot alapítson. Amikor Judit már önállóan dönthetett az életéről, akkor inkább a családalapítást választotta. Van ilyen ...

A film végén a riporter megkérdezi Juditot, hogyan élte meg a "kísérleti nyúl" szerepét. Hosszú hallgatás és egy kis nevetés után bevallja, hogy nem igazán lelkesedett érte ... Úgy rémlik, hogy korábban még jobban összezárt a Polgár család és a lányok is lelkesen bizonygatták, hogy ez a kísérlet milyen szuper volt ...

Amit hiányolok a filmből, az, hogy nem említik Mádl Ildikó hősies helytállása a szaloniki sakkolimpián: a vőlegénye elvesztése után, a súlyos lelki teherrel is vállalta a játékot és az ő győzelmével vertük az addig legyőzhetetlennek hitt orosz gárdát (Zsuzsa és Judit remizett). Ennek nagy szerepe volt az aranyérem megnyerésében is. Erről valahogy nem esik szó a filmben. Azt felhozni, hogy Ildikó "megelégedett volna az ezüsttel", egyszerűen pofátlanság vele szemben, még ha valóban ezt is mondta. Ok, hogy ez a film Juditról szól, de kicsit több tárgyilagosság nem ártott volna ...