"Csakhát "evolúciós újdonságok" se léteznek, mivel azok "evolúciós régiségek" mocskosul megváltozott formái."

 

 

Hogyan alakultak ki a gerincesek? Ugyebár a csontos gerinc egy igazán különleges "evolúciós újdonság"?

Létrejött egy "gerincfejlesztés"-gén pontosan olyan szekvenciával a semmiből összeállva, hogy a gént megkapó utód gerincet növesztett magának? De akkor, ha ennyire különbözik a géntelen fajtársaitól, hogyan tud velük ivarosan szaporodni és így elterjeszteni vadonánsúj "novelty-gént"?

 

Sehogy.

Az egész itt fent valami biológiáhozhülye működésképtelen elképzelés a dolgokról.

 

A gerincesek őse a prekambriumi zsákállatok voltak. Ezek a tengerfenékhez rögzülve az emésztőüregükbe beszívott tengervíz planktonjain éltek, és ugyanazon a nyíláson keresztül pumpálták ki a lefölözött vizet.

Viszont helyhez kötött állatokként nem túl előnyös hogy az utódaik éppen közvetlenül mellettük telepednek meg és elszívják a planktondús vizet. Jobb ha az utódok messzebb kerülnek a szülőtől, és ott telepednek meg. Létrejött egy evolúciós folyamat, amelyben az ősi zsákállatok egyedfejlődése egy szabad mozgásra alkalmas "lárva" állapotot fejlesztett ki. Minél ügyesebben mozog a "lárva", annál jobb helyre kerülhet, és ott megtelepedve sikeres zsákállat szűrögetést folytathat.

Az aktív mozgáshoz a testet mozgató izomzatra van szükség, hogy mondjuk valamiféle kígyózó mozgással haladni tudjon a vízben. Kiderült, hogy ha csak az izmok egymáshoz kacsolódnak, akkor gyengébb hatékonyságú a mozgatás, mintha van egy központi "merev" pálca, amihez kacsolódhatnak az izmok. Totál véletlenül létrejött a gerinchúr elődje a prekambriumi zsákállatok "lárváiban".

Innentől viszont maguk a "lárvák" versenyeztek egymással, hogy melyik milyen hatékonyan tud magának megtelepedési helyet találni. Amelyik többet és jobban tudott úszni, az előnybe került a többi változathoz képest. A dolog lépésről-lépésre úgy alakult, hogy a "lárvaállapot" egyre hosszabbá nyúlt, és amelyik "lárva" táplálékot is magához tudott venni, az messzebb juthatott. És millió generáció után már igazából maguk a "lárvák" élték a zsákállat-őseik életét, és csupán a szaporodáshoz telepedtek le.

De aztán egy pár véletlen mutáció hatására a szaporodás "átcsúszott" a lárvakorra egyes vérvonalaknál. Neoténiának hívják ezt a biológiai jelenséget. Létrejött az ősi zsákállatok egy olyan elő-gerinchúrral rendelkező csoportja, amelyik kihagyta teljesen a letelepedett szűrögető állapotot. A petéből kikeléstől a szaporodáson át egészen az elpusztulásukig ezek a lények aktív úszók voltak. És mivel az életük az aktív úszástól függött, ezért az evolúciós "formálóerők" a gerinchúr és a mozgató izmok hatékonyabbá fejlesztésén dolgoztak: kialakult a pikaia, a gerinchúros "őshal"-szerűség.

És innentől már a pikaia-felépítésű lények egymással versengtek az egyre hatékonyabb mozgásért. Minden mutáció, ami jobb úszást tett lehetővé, az megőrződött, továbbadódott és egy egész fányi leszármazottá ágazott szét. Sokmillió generáció múlva a gerinchúrt elkezdték kalcium-alapú csont elemek megerősíteni és hatékonyabb izomtapadási helyeket biztosítani. Aztán hogy a csontos megerősítés bevált, az utódokban létrejött maga a primitív szegmentált gerinc, és a gerinchúr még az embrionális fejlődés során felszívódott.

Kialakultak a gerincesek.

 

Ami a lényeg a fenti történetből: soha semmikor nem volt olyan hogy valami "gerincfejlesztés"-gén bukkant volna fel. Eleve a gerinchez hasonló nagy testi szerkezeteket nem egyetlen gén alkot meg, hanem soktucat gén embrionális egyedfejlődés során időzített együttműködéssel növeszt ki. És mivel a gerincet csupán a gének időzített összedolgozása fejleszti ki, ezért a gerinc "újdonságához" akár még ősi változatlan gének is alkalmasak, ha megváltozik a be- és kikapcsolásuk ütemezése az embrionális fejlődés során.

Evolúciós "újdonság" bármiféle "novelty-gén" nélkül!  :)