"Hogyan terjed el egy mutáció úgy, hogy a beltenyészet réme ne tegye tönkre a fajt?"

A mutálódott gének elterjedését (vagy éppen el-nem terjedését) @E.A. szépen leírta.

 

A beltenyészet veszélye abban rejlik, hogy viszonylag kevés szülői (ivar)sejt génállománya vesz részt az utódlásban (a nők esetében mindössze kb. 450 petesejt érik be egész életük során), így a variációs lehetőségre sokkal kisebb az esély, mint egy keveredő populációban. Más szóval; sokkal gyorsabban terjednek el, illetve "fixálódnak" a mutálódott gének egy kislétszámú csoportban, ahol előbb-utóbb minden tagja (létszámtól függően néhány tucat, vagy száz generáció múlva)  rendelkezni fog a módosult génnel, s ezt a természetes szelekció már nem képes kezelni, hiszen már mindkét szülőtől örökölhetővé válnak. Így az ilyen populáció napjai meg vannak számlálva, mert a természetes szelekció nem képes kiszűrni a hibás génekkel rendelkező utódokat (mert mindnek van azonos hibás génje.) 

A hibás gének nagyobb létszámú populációban sokkal lassabban terjednek el, így a természetes szelekciónak van ideje kiszűrni a hibás génállománnyal rendelkező egyedeket.

 

"Mitől függ, hogy a mutáció érvényre jut, annak ismeretében, hogy rengeteg mutáció keletkezik a sejtekben -zömmel károsak-, de működik egy "hibajavító" rendszer is bennük."

Az ivarsejtekben 10-100-szor kevesebb a mutáció esélye, mint a testi sejtekben, a hibajavító-védelmi rendszer működése ellenére mégis előfordul. Így eleve hibás gén kerül az utódsejtekbe, amit a hibajavító rendszer már utólag nem tud kiszűrni.

 

Meg kell jegyezni, hogy vannak domináns (egészséges gének) melyek érvényesülnek, és vannak recesszív gének, (a hibás gének többsége ilyen) melyek rejtve maradnak, s csak akkor érvényesülnek, ha mindkét szülőtől ezt a hibás gént örökli az utód. (mert nem kerül mellé a domináns egészséges gén, ami elnyomná a hatását)

A domináns gének évmilliók óta végzik hibátlanul munkájukat ezért váltak dominánssá, pedig eredetileg azok is mutálódott gének voltak, de "bebizonyították", hogy jól működnek, a természetes szelekció nem szűrte ki az ilyen génekkel rendelkező egyedeket, hanem előnyhöz juttatta.

A recesszív (káros) gének elterjedésének az szab határt, hogy kevesebb utód születik vele, s adja tovább, vagy egyáltalán nem lesz utódja.

Ezért rejt veszélyt a populációra a kis létszám, mert a hibás gének előfordulása ige gyakori, és sokkal nagyobb az esélye annak, hogy mindkét szülőtől hibás gént örököljön az utód.