Az ember különös lény, gyerekkorában rajong a meséért, és felnőtt korában is szereti, ha becsapják, és szép dolgokkal etetik.

És ezért szívesen meggyőzi magát arról, hogy amit a valóságban lát, az nincs is, és hogy a mese az igaz.

És az emberi psziché önvédelemből nem hajlandó tudomásul venni, ha amúgy már teljesen világos is, hogy jól átvágták, főleg akkor, ha már a szektás hit uralkodik benne... de amúgy sem, mert olyan jó érzés hinni az egyszarvúban, a szivárványos pónikban, a tündérekben, meg a nagy nemzetvezető atyuskában.