2026 1.12. /  Az evangélium Lukács szerint : fej: 15 : 1-32 v

(1-2, 7-22, 25-32 v) + >>>( 3-6, 23-24 v)

 

Az elveszett bárány.

 

1A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. 2 A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – mondták…. 7 Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.

 

Az elveszett drachma.

 

8 Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 9 És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett drachmámat! – 10 Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

 

A tékozló fiú.

 

11 Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. 13 Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. 14 Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. 15 Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. 16 Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. 17 Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. 18 Útra kelek, hazamegyek apámhoz, és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. 20 Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 21 Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22 Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut…..

25 Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. 26 Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. 27 Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. 28 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. 29 De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. 30 Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – 31 Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. 32 S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült.”

 

>>>>>>>