Mondok egy másikat is. Ez egy olyan feltételezés mellett működik, hogy a hamis vákuum összeomlása nagyon gyakori esemény, csak elrejti az Everetti modell antropikus árnyéka.

 

A fizikus a konferencián kitol egy asztalnyi berendezést a színpadra, és azt mondja, hogy ez itt a lézertű nevű berendezés, ami ha pontosan van kalibrálva, képes meg nem történtté tenni azt az eseményt, ami aktiválja a bekapcsoló gombját. Mert előidézi a vákuum bomlást. De persze semmi sem tökéletes, csak 99,99% valószínűséggel működik. Meg is nyomja a gombot, aztán megnyomja még egyszer, és nem történik semmi. Most éppen nem működött. Nyomhatja akárhányszor, véletlenül pont sose működik.

 

Egy másik asztalon kitesz egy kis hasadóanyagot egy detektor képernyő mellé, amin jól látható, felvillanó foltok jelzik a részecskék becsapódását. Szépen látszanak a felvillanások, a hátsó sorokból is lehet látni. A képernyőt érő becsapódások egy elektromos detektort is aktiválnak, amit rákapcsol a lézertű készülék bekapcsoló gombjára. Amint összekapcsolja a készülékeket, a képernyőn felvillanó foltok gyakorisága hirtelen lecsökken, csak nagyon ritkán jelennek meg. És azt mondja a tudós, hogy lám, a lézertű nagy valószínűséggel meg nem történtté teszi azt, ami aktiválja, és ezzel bizonyítottuk az Everett modellt is, és azt is, hogy nagyon pici a hamis vákuum lebomlásának a küszöbe.

 

És aztán azt csinálja, hogy betesz egy késleltetőt a detektor és a lézertű közé. A becsapódás detektálása után csak egy másodperccel aktiválja a detektor a lézertűt. A jelenség hirtelen megszűnik, és visszatér a felvillanások gyakorisága az eredeti szintre. Aztán a tudós elkezdi csökkenteni a késleltetés mértékét. Fél másodperc, három tized másodperc, és azt mondja, hogy otthon kipróbálta, a késleltetést fél tized másodpercre kell csökkenteni, hogy előjöjjön a jelenség. Eléri a fél tized másodpercet, és mindenki bólogat, hogy nahát, tényleg, fél tized másodpercnél csökken le a felvillanások gyakorisága. Vagy legalábbis a kísérletet végző tudós szemszögéből nézve ez történik.

 

Te viszont mondjuk egy kicsit késve érkeztél az előadásra, és csak a hátsó sorban találtál helyet. Innen is lehet látni a képernyőn megjelenő felvillanásokat, de a tudatod csak akkor érzékeli, amikor már egy kicsit nagyobb a folt. Mert messze ülsz, és nem látod olyan jól. Egy picikével később érzékeled az egyes felvillanásokat, mint az első sorban ülők. És amikor az jön, hogy a kísérletet végző tudós elkezdi csökkenteni a késleltetést, azt látod, hogy megszűnik a jelenség, amint eléri az egy tized másodpercet. És azt mondja, hogy nahát, pedig otthon kipróbáltam, akkor még fél tized másodperc volt a küszöbérték. Na, mindegy, ezt majd még kutatni kell, milyen furcsa eltérés.

 

És odafordulsz a melletted ülőhoz, és hümmögtök, hogy nahát, ennek vajon mi lehet az oka... És hallod, ahogy az első sorban ülők is hümmögnek, hogy nahát, tényleg, ezek a felvillanások bizony egy tized másodperncnél szűnnek meg. Nem fél tized másodpercnél. Lehet, hogy otthon rosszul mérte.

 

A te szemszögedből nézve más történik, mint az első sorban ülők szemszögéből nézve.