Kedves Tömeg!
Sanos hirtelen felindulásból szerdán hajnalban el kellett egy kollégámmal Németországba utaznom az egyik gázturbinás Do28-ast szervízelni.
Most jöttem haza és elolvastam az elmúlt 4 nap termését.
1. A sárkányos katasztrófa nagyon tragikus, mint minden más ilyen eset. Én abszolút nem értek a sárkány-UL-siklóernyő szakterülethez, az összes kapcsolatom, hogy néhány alkalommal repültem (utasként) motoros sárkánnyal és UL-lel.
Ugyanakkor a partvonalról én is úgy látom, hogy időnként eléggé anarchikus e sportágak működése (jajj, most aztán magamra vontam sokak haragát!!).
Másik oldalról ezek a repülési ágak "liberalizáltak", értem ezalatt azt, hogy az olyan nagyfokú szabályzó rendszer köréépítése, mint az ezeknél "magasabb" repülési fajtáknál megölné ennek a fajta repülésnek a varázsát. Szabályzás nélkül viszont ez sem megy, hiszen ez is repülés, a repülés veszélyes üzem, itt is működnie kell egyfajta hatékony repülésbiztonsági rendszernek.
Meg kell találni a kettő közötti arany középutat, de erről a továbbiakban már a hozzáértők írjanak.
2. Tulajdonképpen az 1.ponthoz is írhattam volna:
Hókuszpók és Fuhur (ugyebár sárkányrepülők vagytok?) eszmecseréje a kritikus elemek ellenőrzési módszeréről, ha ezt még valaki, akár egy sárkányos is elolvassa, már megérte ezt a topicot létrehozni.
3. Ez ugyan nem vitatéma feldobása, csak egy egészen friss és szomorú élmény leírása:
Mint mondtam, egyik nagytudású kollégámmal az egyik Németországban dolgozó (ejtőernyőző) Donier Do28G92 repülőgépet javítottuk csütörtök-péntek folyamán. A gépen elég nagy meló volt, többek között le kellett a hajtóművet építeni a végrehajtásához, majd vissza a helyére. Az ottani eje klub teljesen meg volt zavarodva, mivel szombat-vasárnepra elég sok ejést csődítettek össze (értsd: a hobbyn kívül ez sok-sok pénzt, illetve gép híján pénzkiesést jelent)és ők úgy szerették volna, ha péntek estére a gép készen van, berepülve, szombat reggellehet ugrani. Mi az elején úgy láttuk, hogy totál biztos, hogy szombat vasárnapnál előbb nem leszünk készen, de azért természetesen csütörtök kora reggel elkezdtük. Az eje klub vezetője, egy nagyon szimpatikus 46-48 éves ember körülugrált bennünket, nem tudtunk olyat kérni, amit rögtön ne szervezett volna meg, szóval leste minden kívánságunkat (persze még reménykedett a péntek esti befejezésben). Időnként ő is elment egy-egy ugrásra (akkor egy gázturbinás Cessna 206-osból ugrottak). Kb. este 6-7 óra körül, amikor az ejések földet értek, egy hatalmas puffanást halottunk (mi derékig bent voltunk a gépben). Először a parkoló irányába néztem, mert azt hittem, hogy nekimentek egy autónak. Aztán láttam, hogy egy ejés fekszik a reptéren, kb 30 m-re tőlünk. Futottak hozzá, szólongatták, majd 3-4 perc múlva jött a mentő, kevésre rá a helicopter (Medicopter). Sokáig élesztgették, aztán a helikopteresek visszsétáltak a géphez és elmentek. Az ejést letakarták, több ejés srác ott ült mellette. Mi aztán úgy fél 9 körül abbahagytuk a munkát és visszamentünka a hotelbe, mondván, van nekik most elég bajuk. Másnap tudtuk meg, hogy a főnök volt az. Alacsonyan hajtott végre fordulót, és beledetonált a földbe. Nagyon megdöbbentett bennünket, tényleg nagyon szimpatikus és segítőkész volt.
Ja, a repülőgéppel készen lettünk pénteken ebéd után, a pilóta berepülte, szombaton ugorhattak belőle...