Szerettem Bächer Ivánt, anyámnak valamelyik főzős újságjában sokat olvastam.

A kecskét viszont nem, pedig egyik exem még nyájat is tartott, viszont megtanultam sajtot csinálni, azt nagyon szeretem. 

Hát ha folytatni lehet a felsorolást, akkor én ki nem hagynám az angolnát, nyáron rengeteget ettük gyerekkoromban, hordták a fiatal srácok, akik szigonnyal fogták, az élmény, amikor kinyitod gyanútlanul a hűtő ajtaját, és egy tányéron ott tekergőzik egy kígyó (nyúzva tárolták), felülmúlhatatlan... :D

A kagylót is szeretem, polipot, tintahalat, királyrákot, azt még én is szoktam itthon sütögetni. Rántott béka is van itt nyáron, bakancslistás, én még csak néztem, ahogy mások eszik, de ki szeretném próbálni. Ja, és a gyöngytyúk, Németbe' nagyon sokat ettük, zsenge, finom, fácánt is szeretem, gyerekkoromban anyu meg sokszor főzött galamblevest, sokkal finomabb a tyúknál. Csigát egyszer kóstoltam, annyira nem jött be, a nyúl és a bárány se mindig. Most divatba jött itthon az őz- meg a szarvasszalámi, már a sima kisboltokban is lehet kapni, na meg harcsa minden mennyiségben. A fürjet is szeretem, meg a tojását levesbe. 

Aurélnak írom, hogy itt mindig van cápaszték egy étteremben (nem kóstoltam), és hát ki ne hagyjuk a libát... :D

Ja, meg lókolbász, de azt nem ettem, viszont vásárokon lehet kapni, ott láttam szamár- meg kacsakolbászt is, hát azt se kóstoltam még.

Igazából milyen sokféle húst elsoroltunk így kapásból, közben meg tényleg az van, hogy a mindennapokban két-háromféle alapanyagot variálunk, és ezért nem is akaródzik már belőle enni, nem? Mert belefásul az ember.