Egyszer a dolgozóban valaki az asztalomon felejtett egy Waterman Graduate golyóstollat. Sokan jártak be, aláíratni, megbeszélni, nem emlékeztem hogy kié lehetett. Napokig hevert ott, gondoltam majdcsak rálel a gazdája, de csak-csak ottmaradt. Aztán egyszer valahogy ez a Waterman akadt a kezembe valami szignálásnál, és csak néztem, hogy hűazanyja. Elég jó vastag a kezemhez, bár a fényes krómot nem annyira szeretem. De az eredeti francia betét, ráadásul M fokozatban, az eszméletlen jó érzés volt, szép a színe, szóval egy élmény, na.

Miután beleszerelmesedtem, persze előkerült a gazdája. Az egyik kolléganőm kapta repi ajándékként, de nem nagyon szerette, ezért nem is kereste különösen. És amikor látta, hogy nekem nagyon bejön, rámörökítette dobozostól, garancialevelestől. Olyan huszonpár éve megvan, meghát inkább Parker párti vagyok, sok jó betéttel is találkoztam már, de ez a Waterman élmény még mindig megvan.