"Az ősgyök mindnek az őse."

Mindennek nem lehet őse, mert akkor csak egy lenne belőle.

Az ősgyök azért "ős", mert a legkorábbi gyöktípus. Ezekből épülnek fel a gyökeink, szavaink, toldalékaink. 

A K egy ősgyök, de nem mindennek az őse, csak olyan tovább bővített szóelemeknek, mint a kő, ki, kör, kicsi, sok, kap... 

Amennyiben a magánhangzónak nincs jelentése, mert csupán "kísérő" a mássalhangzó kiejtésekor hallható hang, úgy két hang is lehet ősgyök. Lehet, hogy a kő éppen ilyen. De a ki már egy önálló, összetett szó (K+I). 

 

"Nincs tehát értelme azon rágódni, hogy a fő volt-e előbb vagy a fe."

Ezen tényleg nem érdemes vitatkozni, nem is ez volt a beszélgetés tárgya, hanem az, hogy a fej szó a fő gyökből származik-e, vagy sem. Tehát a származtatáson volt a hangsúly.

Én ezt a szóalkotási módszert nem tartom elfogadhatónak, mert nincs reális, észszerű magyarázata.

 

Bizonyos esetekben elképzelhető a szóhasadás, ha egy korábbi köztes (később már nem használt) hangot két közelítő hanggal helyettesítettek, s ezek közül az egyikkel alkotott szót valamilyen más dolog megnevezésére használunk.

Elvben előfordulhat a fe- fö- gyököknél, ha a magánhangzó zárt E volt, s ezt vagy e-nek, vagy ö-nek ejtettük a későbbiekben. Azonban ennek ellentmond az, hogy itt Ő (hosszú) hang szerepel és az is, hogy a szó végén található. Én nem ismerek olyan szót, ahol a zárt E hangot hosszú Ö-nek ejtenénk. Egyébként szabály,: Szó végén nincs zárt E.