1. „Szó sincs kettévágásról” – miközben folyamatosan kettévágod

Ezt írod:

„Pál azon állítása miszerint az Úr Jézus az Istennek a formájában volt nem az Istenre, hanem az ember Jézusra vonatkozik. Az Isten, akinek a formájában volt továbbra is az Isten maradt. Az ideiglenesen formájában lakozó ember Jézus pedig ember maradt.”

Ez a mondatod maga a tankönyvi nesztorianizmus."

 

Nincs mit kettévágni. Tudniillik az írás végig kettőről, az ember Jézusról és az ember Jézus istenéről szól. Ők mindig kettő voltak, még akkor is, amikor egymás formájában voltak egy ideig.

 

Az Úr Jézus szüntelenül egyes szám harmadik személyében utalt a benne lakozó Istenre.

 

A helyzet  az, hogy a kettőből soha se vált eggyé abban az értelemben ,ahogyan ezt a római császárok és I.Damáz által kiötlött istenmodell megkívánná.

 

Az istenek ugyanis szellemek. A szellem az emberi  hústesttel soha sem elegyedik úgy össze,

hogy azzal egy lényeget alkosson. Erre akkor sem került sor, amikor az Úr Jézus az Istenével egy ideig egymás formájában voltak. A formák voltak egyenlőek, hogy egymásba illeszkedjenek,de nem az ember és az Isten azaz a kettő ötvöződött eggyé. Ezért sehol nem nevezi az írás Jézust Istennek.

 

Mindenütt emberként utal rá az írás megszületésétől kezdve a haláláig, és a halála után is,miután feltámasztotta őt Istene és Atyja.

 

 

1.Kor. 15:21.Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.22.Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

 

Ap. Csel. 17:30.E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:31.Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

 

1. Kor. 15:47 Az első ember földből való, földi; a második ember(anthropos), az Úr, mennyből való.

 

1. Tim. 2:5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,

 

 

Róma 5:15 De a kegyelmi ajándék nem úgy [van], mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.

 

Ap. Csel. 4:12 És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.

 

Sehol nem nevezi az Írás az Istent anthroposz-nak, ahogyan az Úr Jézus is ember(anthropos) fiának nevezte önmagát.

 

Máté 20:28.Valamint az embernek(anthropos) Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

 

• „Az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.”

De elegánsan kihagyod az előzményt:

• „Aki engem látott, látta az Atyát.” (14,9)
• „Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van?” (14,10–11)

Te úgy olvasod, mintha Jézus ezt mondaná:
„Egy külön Isten lakik bennem, én meg egy külön ember vagyok, nem azonos Vele.”

A szöveg viszont mást mond:

• - kölcsönös bennlakozás: „én az Atyában vagyok, az Atya énbennem van”;
• - reprezentatív azonosság: „aki engem látott, látta az Atyát”.

Nem hagyok én ki semmit.Tudniillik az Úr Jézus maga nyilatkozta, hogy milyen értelemben kelett volna, hogy meglássák a tanítványok a benne lakozó Istent.

 

János 14: 10. Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól szólom. Az Atya pedig, aki bennem lakik (marad),teszi a munkáit. 11. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában (vagyok), és az Atya bennem (van). Ha (netán) nem, magukért a munkákért higgyetek. 

 

Jézus elsősorban azzal különbözteti meg önmagát a benne lakozó Istentől,amikor azt mondja,hogy amiket mond és cselekszik azt nem ő teszi, hanem a benne lakozó isten cselekszik általa.

 

 

Kölcsönhatás szóba sem jöhet, mármint hogy az isten is azt cselekedné, amire Jézus az Istent kényszerítené, hogy megcselekedje. Jézus álalndóan alázatosan kéri az istenét, hogy ezt csak  azt tegyen meg érte vagy a tanítványaiért.Jézusnak semmi sem volt sajátja, még a neve vagy a később 

az Istenétől megkapott hatalma sem. Erről ő maga tanúskodott:

 

János 17:11. és már nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak és én Hozzád megyek, szent Atyám, őrizd (tartsd) meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi, 12. amikor velük voltam, én őriztem meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál és vigyáztam (őrködtem) és senki azokból nem veszett el csak a veszedelem (romlás) fia, hogy az Írás beteljesedjék, 

 

Máté 28:18.És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

 

Ap. Csel. 4:12 És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.

 

Ap. Csel. 2:32.Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.33.Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.34.Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,35.Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.36.Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.

 

Addig, amíg Jézus nem tette úrrá és khrisztosszá az Istene, nem volt sem Úr, sem Khrisztosz.

Erre azután került sor, miután feltámasztotta Őt a halála előtt a testét elhagyó Istene.

 

Úgyhogy keressetek ti máshol cégért a három arcú istenetek arcainak örök istenek formájában, ne a Szentírásban,mert abban sehol nem találtok háromarcú istenmodelletekhez használható kijelentést.