Kopancsi, nagyon ki vagy bukva a "szakmára", attól tartok jogosan. Ha vigasztal, máshol sem jobb a helyzet. Lengyelországban, ahol baromi sok erdei gombát, bogyót, gyümölcsöt árulnak a piacokon egyáltalán nincs gombavizsgálat (pár éve nem volt, nem tudom most mi a helyzet). Olaszországban nem is árulnak nyers erdei gombát, csak a szárított vagy olajba eltett tinórát látni mindenhol. (Viszont az milyen gyönyörű! Egészben pakolják az üvegekbe...). Erdélyben sincs szakmai felügyelet (mondjuk másra se') mindenki csak azt az 1-2 fajtát szedi amit ismer. Abból viszont sokat. Apámék tavalyelőtt nyáron vhol Gyergyóban táboroztak és 8 kiló csiperkét (rókagombát) szárítottak, miután belaktak belőle, mint a duda. Mesélték, hogy csak a nagyokat (féltenyérnyit) szedték le és vigyázniuk kellett hova lépnek ha nem akarták letaposni a termőhelyet...

(Nekem ilyen "tömeges" élményem a potypenkával volt a Bükkben. Mintha szőnyegen jártam volna. A helyiek savanyúságban (csalamádé) teszik el és milyen jól teszik! Feledhetetlen.)

A szakmára visszatérve: nem akarom szidni, mert nem ismerem. Pontosabban akit ismerek (pl. a lentebb emlegetett "szent őrültet"), meg egy nagyszakállú bölcset a Fény utcai piacról (azóta meghalt már. a piac is), nos őket nagyra tartom. De mostantól majd figyelek.

Ja nem. Volt egy rossz élményem, amikor 4 éve leugatott a Bosnyák téren a szaki, hogy mit magyarázom neki, hogy HOL találtam a behatározandó leletet. "A gomba mindenhol megél. Neki mindegy, hogy tölgyesben vagy fenyő alatt találta-e." Ezt mondta. Azt most inkább nem idézem, hogy én mit mondtam. :)

Na és akkor búcsúzóul a saját horrorom röviden: apai nagyszüleim falujában, nem sokkal a kút után volt egy elvadult ház. Mesélték, hogy gazdája 30 éve bolondgombát evett, rosszul lett, a felesége tejet itatott vele (népi gyógymód). Túlélte a mérgezést, de teljesen megbénult. Csak az egyik szeme ép. Azóta télen-nyáron ott ül az ablaknál egy karosszékben, nem mozdul, nem beszél. Teljesen magatehetetlen, felesége ápolta, míg ki nem dőlt mellőle, azóta vénleány gyermeke gondoskodik róla. Mi, gyerekek teljesen be voltunk szarva tőle. Később (felnőttebb fejjel) a helytörténeti múzeumban találtam róla egy mosolytalan fényképet vasutas egyenruhában, tamburával. Hatalmas ember volt (arrafelé általában nagyra nőnek, hegyjáró nép), 11 éves kora óta favágó, később a gyári vasútnál alkalmazták ácsmunkákra és a szomszéd falu patkolókovácsának lányát vette el. Két gyermekük született, a fiú (már a baleset után) eltűnt vmelyik háborúban, leányuk nem ment férjhez. Azt beszélték, hogy a felesége "megétette" , egyesek azt is tudni vélték miért. (de ezt mos már nem mesélem tovább, így is eltértem jócskán).
Ami viszont érdekes: sosem tudtam kideríteni, hogy MILYEN gomba is volt amit megevett...