Nem foglak kímélni: amit előadtál, az nem „biblikus tisztázás”, hanem egy henoteista–nesztoriánus katyvasz, amelyet a Szentírás, a patrisztika és az elemi józan ész egyaránt szétkap."

 

Nem véletlen,hogy egyházad hitvédelmezői Nesztorioszt támadják, ugyanis Ő az igazság bajnoka volt. Gélelem nélkül ki merte mondani azt,amit a Szentírás is egyértelműen kinyilatkoztatott, miszerint

a Khrisztosz nevet elsősorban az Istenek fölé felkent Istent az Istenek Istenét illeti meg,tehát ő az istenek között a Khrisztosz,akinek van egy Felkentje azaz Khrisztosza az emberek Közül a názáreti Jézus személyében.

 

Nem véletlenül mondotta az apostol a Názáreti Jézusról,hogy az Isten tette úrrá és Khrisztosszá.

 

Ap. Csel. 2: 33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Szellemet megnyervén az Atyától kitöltötte, amit ti most láttok és hallotok, 34 Mert nem Dávid ment fel a mennybe; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, 35 Míglen vetem a Te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.36 Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.

 

Péter szavaiból az is nyilvánvaló, hogy csak addig ül az Istennek jobbján az ember Jézus,amíg az Istene az ellenségeit a Földön mind lábai alá veti  zsámolyul. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg regnáló

Róma Főpapja uralkodásának napjai meg vannak számlálva. Ha megéri az Istenek Istene Khrisztoszának visszatérését a Földön - és ha a Felkentje védelmére a Földre alászálló Isten

megkíméli az életét, akkor eljön számára a  " le a süveggel le a koronával " esemény pillanata.

 

Én leéltem életem nagy részét és nem tudtam, hogy létezett a múltban egy Nesztotiosz nevű

igazság bajnoka,aki nem fogadta el a Róma Főpapja által képviselt három az egyben istenmodellt.

Neked köszönhetem, hogy megismertem Nesztoriosz életét.

 

Nesztoriosz bátran hirdette, hogy a Názáreti Jézus a Khrisztosz Istenenk fogadott fia,mint minden 

ember,aki Izraelhez azaz Jézus Istene népéhez tartozik. Ezért Mária sem mondható „istenszülő”-nek (theotokosz), hanem csak „krisztusszülő”-nek, mert tőle csak az ember Krisztus született, akivel később az Ige Isten lakozást nyert, de oly módon,  az istenség és az emberség el volt választva egymástól.Nesztoriosznak azt tulajdonították, hogy azt vallotta: Jézus Khrisztosz csak külső, morális kötelék egyesített "két fiút", az isteni Logoszt és az ember Jézust. Szerinte a Logosz Jézusban mint templomban lakozott, ahogyan az Úr Jézus ezt maga is igazolta:

 

János 14:10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat. 

 

Nesztoriosz elfogadta az Úr Jézus tanítását,amikor arról beszélt, hogy az Atya benne lakozik.

O csak engedelmesen teljesíti a benne lakozó Isten akaratát.

 

Nesztoriosz alázattal befogadta Pál apostol tanítását, aki nem örök istenként utal az Úr Jézusra, hanem alázatos emberként,aki könnyek között könyörgött az Istenéhez és Atyjához,miközben istenfélelemmel tanulta az engedelmességet.

 

Zsidók 5: 5. így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpappá lett, hanem az. Aki így szólt hozzá: Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged, 6. ahogy máshol mondja: Te korszakokra szóló (aioni) pap vagy Melkisédek rendje szerint, 7. aki (hús)testének napjaiban könyörgéseit és esdekléseit erős kiáltással és könnyek között ahhoz vitte, aki képes volt megmenteni a Thanatoszból, és meghallgatást nyert istenfélelméért, 8. ámbár Ő a Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet, 

 

Nesztoriosznak vádlóinak így válaszolt:""Én nem nevezném Istennek a két-három hónapos csecsemőt! Ezért én tiszta vagyok a ti véretektől. Mostantól fogva nem megyek többé hozzátok." 

 

Nesztoriosz bölcsen cselekedett. Tanúbizonyságot tett az igazságról és távol tartotta magát attól hogy bármi köze legyen  a Róma Főpapja és a római császárok által képviselt három az egyben bálványisten modellhez.

 

Ha én lettem volna az ő helyébe nem lettem volna olyan tapintatos a három az egyben istenmodell imádóival szemben. Egyszerűen elküldtem volna őket, hogy máshol keressenek cégéreket a bálványistenükhöz és ne az Istenek Istene és a Khrisztosza személyében.

 

A zsinat végül úgy határozott, hogy Nesztoriosz erősen káromolja az Isten Fiát és ezért megfosztották tisztségétől. A döntéssel egyedül az antiokhiai pátriárka, Jábos  nem értett egyet, ezért a zsinat őt is megfosztotta rangjától.

 

Nesztorioszt korábbi kolostorába, Szent Eupriuszba száműzték, Epheszoszban pedig új hitvallást fogadtak el Krisztus természetére vonatkozóan.

 

Az Eheszoszi zsinatot 431-ben tartották. A zsinat részvevői  száz évvel a Niceai zsinat( 325 )

határozata után még mindig Jézus természetén vitatkoztak.

 

430-ban maga Nesztoriosz két levelet küldött Róma Főpapjának, amelyekben kifejtette nézeteit. De Celesztin pápa nem neki, hanem Kürillosznak adott igazat, Nesztoriosz leveleit pedig istenkáromlásnak  minősítette, s kiközösítette Nesztorioszt./ Celesztin Pápáról tudni kell hogy Hippói Ágoston tanítványa volt./

 

Nos ez várható volt, hogy Róma Főpapja nem tűrte  meg Khrisztosz és az apostolok tanításának 

védelmezőjét  a Róma Főpapja által képviselt egyház hamis tanainak a leleplezőjét.

 

Nesztoriosz hívei, akik már Epheszoszban is tömegesen megjelentek, figyelmen kívül hagyták a zsinati végzést és Nesztoriosszal az élen továbbra is terjesztették tanaikat, és főként Szíriából új híveket szereztek maguknak.Tanai további terjesztésének megakadályozására Nesztorioszt 436 körül az egyiptomi Kharga-oázisba száműzték. Ott is halt meg 451-ben. Nesztoriosz 19 évvel élte túl

ellenségét I.Celesztin pápát.

 

Az efezusi zsinaton azért közösítették ki Nestoriust, mert elutasította, hogy Szűz Máriát Theotokosznak (Istenszülő) nevezzék, mondván, hogy ezzel veszélyeztetik Krisztus emberi természetének valódiságát. Miután 489-ben egy császári rendelet bezárta az edesszai teológiai iskolát, ahol a nesztoriánusok összegyűltek, a hívek áttelepültek Perzsiába. Szellemi központjuk az újonnan alapított niszibiszi iskola lett, amely folytatta a legjobb edesszai hagyományokat. Az V. század végére hét metropolitai egyházmegye jött létre Perzsiában, valamint több püspökség Arábiában és Indiában.

 

Perzsia arab meghódítása (637) után a kalifátus különálló vallási közösségnek ismerte el a Keleti Egyházat, és jogi védelmet nyújtott neki.  A X. század végére 15 metropolitai főegyházmegye alakult ki a kalifátusban, és további öt külföldön, például Indiában és Kínában. A nesztoriánusok száma Egyiptomban is megszaporodott, Kínában pedig a VII. századtól a X. századig működött nesztoriánus közösség. Közép-Ázsiában egyes tatár népeket szinte teljesen megtérítettek, így a kereszténység csaknem a szibériai Bajkál-tóig jutott el. A mongol birodalmat felkereső nyugati utazók jól szervezett nesztoriánus egyházat találtak ezen a vidéken, még a nagy kán udvarában is. Miután azonban a XIV. században Timur Lenk hadjáratai szinte az egész Keleti Egyházat megsemmisítették, csak néhány iraki városban maradtak fenn nesztoriánus közösségek, ill. Kurdisztán területén, a Tigris folyó, valamint a Van- és az Urmia-tó között, Törökország és Irán határán.