Olyan embernek, aki könyvelőeszköznek tekinti a matematikát, én sem tudom jobban elmagyarázni, mint ahogy te tetted. Még a sima, nem relativisztikus elektronspinre is csak a pörgő golyó modell az, ami a fejemben van és nem szükséges hozzá matek - minden ennél pontosabbhoz kell a Hilbert-tér, a rajta ható operátorok, stb. QFT az pláne ilyen. Pl. részecske-hullám kettősség, ahogy nagyon helyesen írtad korábban, azért van, mert a nyelvünk korlátai miatt csak pontatlanul tudunk körülírni olyan objektumokat, mint a Fok-tér, meg a keltő és elnyelő operátorok. Pedig ezekkel indulna egy precíz leírása a QFT-nek, QED-nek. Leírhattam volna ide, hogy a Fok-tér az a négyzetesen integrálható függvények terének lehetséges (páros vagy páratlan) tenzorszorzatainak végtelen direktösszegének lezártja, meg persze egzaktul definiálni lehet az ezen ható keltő-elnyelő operátorokat, de senki sem lett volna itt kisegítve. Ami még rátesz erre egy lapáttal, hogy történetileg sem így alakult ki a QFT. A keltő és elnyelő operátorokat előbb az algebrai tulajdonságaik alapján definiálták (ezek éppen a kvantálás által előírt felcserélési relációk), és utána találta ki Fok, hogy mi az a Hilbert-tér, amin ezek hatnak. De még ez a pongyolább megközelítés is matematikát igényel, az emberi nyelvnek nincsenek jól használható, pontos fogalmai hozzá. Én nem is hiszem, hogy a kvantálás az természeti törvény lenne. Inkább úgy látom, hogy ez egy eszköz arra, hogy ki tudjuk találni a klasszikus határesetből a mélyben fekvő kvantumelméletet. Tehát ilyen szempontból szimpla tapasztalat diktálja azt, hogy használjuk kvantálás módszerét: azért működik, mert az általa kapott kvanum(tér)elméletekből a kísérletekkel megegyező eredményeket adnak.