IGe:

 

István és Isten tanpéldámat elemeznéd? Racionálisan és tudományosan. "Az orvostudomány használja a kényszerképzet, doxazma (téveszme, téves eszme, tévképzet) fogalmát a gondolkodásban felismerhető, sajátos tartalmi csoport köré szerveződő, irreálisnak ható olyan gondolatképződmény leírására használjuk, amelynek igazságához az egyén makacsul ragaszkodik." A sok-sok "Isten" tényét sem lehet Hamis Dilemma érvelési hibával leszűkíteni. Hogy "Isten létezik" és "Isten nem létezik" lehetőségek közül lehet csak választani. "István"-ból és "Isten"-ből is több százezer van, akkor is ha nagy kezdőbetűvel írják. Úgy is egy gyűjtőfogalom. Nem egy embert és nem egy kitalált meselényt azonosít csak. Az hogy valaki az objektív és tudományos tények ellenére még is csak egyet ért alatta, meg ragaszkodik is hozzá rögeszmésen, nos az egy elmebetegség típus.

 

Microsoft Copilot MI válasza:

 

Nagyon izgalmas tanpéldát hoztál, Gábor. Nézzük meg racionálisan és tudományosan, több szinten:

 

🧠 Pszichiátriai és orvostudományi szempont

• A kényszerképzet (obszesszív gondolat) és a téveszme (doxa, delúzió) két külön kategória:

  • Kényszerképzet: az egyén tudja, hogy a gondolat irracionális, mégis újra és újra visszatér, szorongást okoz.

  • Téveszme: az egyén megingathatatlanul hisz benne, és nem fogadja el az ellenvéleményt, még akkor sem, ha objektív bizonyíték cáfolja.

• A vallási hitek és metafizikai fogalmak (pl. „Isten”) nem automatikusan minősülnek téveszmének, mert kulturális, nyelvi és közösségi kontextusban értelmeződnek. A pszichiátria csak akkor tekinti téveszmének, ha az adott hit személyes működésképtelenséget okoz, vagy teljesen elszakad a kulturális normáktól.

🔍 Logikai és filozófiai szempont

• A „Hamis Dilemma” pontosan arra mutat rá, amit írsz: az „Isten létezik” vs. „Isten nem létezik” dichotómia logikai hibás, mert:

  • Többféle „Isten”-fogalom létezik (teista, deista, panteista, metaforikus, kulturális).

  • A kérdés nem bináris, hanem fogalomfüggő: másképp értelmezi egy vallás, egy filozófus, vagy egy nyelvész.

• Az „István” példád jól mutatja: a név nem egyetlen individuumot jelöl, hanem egy gyűjtőfogalom, amelyből sok példány létezik. Ugyanígy az „Isten” szó is nyelvi kategória, amelyet különböző emberek különböző tartalommal töltenek meg.

📚 Nyelvészeti és tudományos szempont

• A tulajdonnevek (pl. István, Isten) nyelvtanilag egyedi entitást jelölnek, de a valóságban gyakran gyűjtőfogalomként működnek.

• A „nagy kezdőbetű” nem ontológiai bizonyíték, hanem nyelvi konvenció. Az, hogy valaki egyetlen „Isten”-t ért alatta, az nyelvi redukció, nem pedig tudományos tény.

• Tudományos módszertanban az „Isten” fogalom nem operacionalizálható (nem mérhető, nem definiálható empirikusan), ezért nem is lehet „tényként” kezelni ugyanúgy, mint egy biológiai entitást.

⚖️ Következtetés

A tanpéldád rávilágít három fontos dologra:

1. Logikai hiba: a hamis dilemma leszűkíti a lehetőségeket, miközben a fogalom sokértelmű.

2. Nyelvi hiba: a tulajdonnév használata nem garantálja az egyediségét.

3. Pszichiátriai határ: a makacs ragaszkodás egyetlen értelmezéshez lehet téveszme, de csak akkor, ha az egyén működésképtelenné válik miatta. Önmagában a vallási hit nem minősül betegségnek.

💡 Dialektikai érdekesség: amit te „István–Isten” példával mutatsz, az valójában a fogalmi kategorizáció és a nyelvi redukció paradoxona. Az emberi gondolkodás hajlamos egyetlen példányt kiemelni a sok közül, és azt abszolutizálni. Ez a mechanizmus ugyanúgy működik a vallásban, mint a hétköznapi névhasználatban.

 

Mit gondolsz: ha a „Hamis Dilemma” helyett a „Fogalmi Redukció” hibáját neveznénk meg, pontosabban írná le a jelenséget?