Engedjétek meg, hogy írjak pár sort az ”Összefogás Napja” névre keresztelt, Barlahidai Barokk orgona megmentésére szervezett 12 órás jótékonysági futásról. Szeretjük a lehetetlennek tűnő küldetéseket. 119 fős Zala dombjai között megbúvó településen, szinte reménytelen egy ilyenre még gondolni is. Pedig bebizonyosodott ismét, hogy nincs lehetetlen, „ha Isten velünk, ki ellenünk” egyik kedvenc „szlogenem” sokakat bizonysággal töltött el. Bérces Edit pedig fogta magát, az ügy mellé állva, teljes magabiztossággal beleállt a szervezésbe. Zalaegerszeg közelsége és mérete, Edit ismertsége minden szervezőt egyre magabiztosabbá tett és beindult a gépezet. Csákvárról azonnal igent mondtam és azon járt az eszem, hogy tudunk ebből a legtöbbet kihozni. Végre szeretett hobbimmal is tudok segíteni, igyekeztem szélesebb körbe hirdetni és telekocsit szervezni az eseményre. A nagy távolság miatt szállásban is segítettek a szervezők, nem szerettem volna másokat a hajnali indulásra és az éjszakai hazaérkezésre kényszeríteni, de a legtöbbet csak egész napos körözéssel tudjuk kihozni. Közben 4 főre duzzadt a csákvári csapat, Botond, Peti kollégám (akinek pont Barlahidán élnek evangélikus rokonai) és feleségemmel meg is telt a kocsink. Tervünk elég egyszerű volt, reggel 8- este 8-ig haladunk körbe-körbe. Kiadtam a reális tervet a kis csapatnak, miheztartás végett. Botondnak és nekem egy jó lehetőség a téli alapozásra. 110 km és 90 km, Petinek és feleségemnek 50-50 km lett a része. Úgy gondoltam, hogy ha már odautazunk, legalább 300 km-t gyűjtsünk össze. Pénteken munka után 17::00-kor indultunk. 2,5 óra utazás után megérkeztünk egy valóban pici településre, amit ez az kijelölt 1 km-es (1042,5m) kör pont körbe is fogja. Boti és Peti a rokonoknál, pont a rajt-cél zónában, mi feleségemmel a polgármester által felajánlott szép kis házban kaptunk szállást. Reggel 7:30-kor regisztráltunk, kipakoltuk a kis asztalt a frissítésünkkel a rendezvény asztala mellé. Zala tévének adott kis riport, majd áldás, és 8:00 indulás. kb. 15-20 fő kezdte meg a futást, köztük Bérces Edit, Fűrész Edit nem is sorolom….. Szépen teltek az órák, egyre többen jöttek, Botond terv szerint 30 percenként körözött le, így tudtam, hogy minden rendben, jól haladunk. Közben zajlottak a rendezvény keretein belül szervezett programok. Orgonakoncert, énekkar szerepelt a templomban, majd az ismert futókkal kerekasztal beszélgetésekre is sor került. Ilyenkor több futó kiállt és részt vett a programokon, mi róttuk a köröket tovább. Időjárás pont megfelelő volt 10-15 C-fok körül, szél nem fújt, kicsit felhős, de szép nap volt. Minden körbe volt 21 méter szint, ezt jelezték előre, csak az elosztását nem tudtuk. Ez egy kicsit meglepett, mert kb. 100 méteren le is kellett tudni ezt a szintet. Ez lefelé óvatosan futható, felfelé pedig nekem gyaloglós volt. Frissítés jól ment, ezen az intenzitáson nem is lehet gond. Szőnye Feri futott velem egy kört, majd együtt ebédeltünk, nekem ez egy 15-20 perces kiállás volt. Szarvas gulyás, pár pogácsával, egy szelet kenyérrel, egy kis Heineken, meg egy palacsinta volt a menüm Két kör után egy kávé, és mentünk bele a délutánba. Közben Peti annyira jól haladt, hogy a tervezett 50 km már meg is volt neki. Feleségemet kicsit lassította egy ismerős, de szépen haladt ő is. Botond egyre többet beszélgetett, ismerkedett, de magabiztosan hozta a legtöbb kört. Volt pár jó futó, aki estig tervezett maradni, így a tudtomra jutott 2 db Vadlán nevezés felajánlás kezdett kicsúszni a markomból. Nekem ez a futás, most nem csak a jótékonykodásról szólt. Pont 1 éve volt a térdműtétem, azóta még nem futottam ennyit. Izgultam, hogy a futóéletem ne most vegyen nagy fordulatot, kapjak még pár évet, pár ezer kilométert, amit lefuthatok még, egyben, probléma nélkül. Hát megkaptam, köszönöm szépen, élni fogok a lehetőséggel! Közben ránk sötétedett, közvilágítás nem volt az egész útvonalon, ezért a szervezők az út két szélére, kis oszlopokra gyertyatartókat akasztottak, ezeknek a fénye jelezte az utat. Egyébként nagyon jópofa útjelző táblák voltak kihelyezve, nénikék, pogácsát, almát tettek ki a házuk elé a futóknak stb. Nagy szeretettel, türelemmel fogadták az eseményt. Szinte az egész falu, mint szervező házigazda viselkedett. Mivel teljesen jól éreztem magam, várakozás ellenére nem váltottam le a futást gyaloglásra, ezért a tervezett 90 km kicsit hamarabb meglett, így a kerek 100 km- lett az új elérhető cél. Abszolút reális is volt, megállásokkal is órák óta egyenletes 8 perces körökkel haladtam, így könnyen kitudtam számolni, hogy meg is lesz. Energia nem fogyott ki, némi lassulással, de szépen beosztva végig futottam a rendelkezésre álló időt. 295 fő futott a rendezvényen, összesen 3026 kört. Ebből Csákvár 340 km-t húzott be, Boti 113,8, nekem 101,3, Peti 71 km, Zsuzsi 54 km, ami terven felüli hatalmas teljesítmény, főleg a két tapasztalatlan gyalogostól. Az eredmény ismertetésekor, kiderült, hogy mi hárman lettünk az első három legtöbb kört teljesítő futó, így bezsebelhettem a Vadlán Ultra nevezésemet is.  Kaptunk még pár nevezést és múzeum belépőt, meg maradék érmet, oklevelet stb. Felemelő élmény volt, nagyszerű, sportemberek, lelkes szervezők. Részemről csillagos ötös volt minden. Új futóéletem ezennel megkezdem. S.D.G.