Amit igértem

INTÉZKEDÉSEK A MUNKÁSHATALOM LIKVIDÁLÁSÁRA

A fegyveres ellenforradalmi bandák is megmutatták "kibontakozási" programjukat: a tűzszünet leple alatt, a szovjet csapatok távozása után, október 3o-án támadást hajtottak végre a párt budapesti székháza ellen. A támadásban részt vettek az összes nagyobb fegyveres ellenforradalmi csoportok. A pártház megtámadása katonailag szervezetten zajlott le: tervszerűen bekerítették az épületet, és adott jelre egyszerre nyitottak tüzet. Az épület őrsége és a benn tartózkodó pártmunkások órákig ellenálltak, többször kértek segítséget egyes szervektől, még Nagy Imrétől is. A segítségnyújtásra kész partizánoknak azt válaszolták, hogy már ott vannak a katonai alakulatok, a katonákat azzal nyugtatták, hogy a belső karhatalom egységei visznek segítséget, az utóbbiak viszont azért maradtak nyugton, mert a hírközlés szerint a partizánok már elindultak, és csak egymást zavarnák a felmentő harcban. Az ellenforradalmárok elfoglalták a pártházat, és kegyetlen öldöklést, gyilkolást hajtottak végre. Itt kapott halálos sebet az osztályharc sok csatáját és fegyveres harcát megjárt katonája, a pártbizottság titkára, Mező Imre elvtárs is, akkor, amikor a védők megmentése érdekében be akarta fejezni a reménytelen ellenállást. Az ellenforradalmi sajtó azzal indokolta a támadást, hogy a budapesti pártház volt az ÁVH utolsó bázisa, és onnan provokálták a "szabadságharcosokat". Az uszító propaganda hatására jellemző, hogy az újságok hazugságain felbuzdulva napokon át
keresték a bámészkodó tömeg jelenlétében a "hazafiakat rejtő titkos alagutakat, kazamatákat, az ÁVH rejtekhelyeit". A hazugságáradat tovább folyt, noha e helyen kavicsokon kívül mást nem találtak. A valóságban szakasznyi sorkatona tartózkodott a pártházban, két hadnagy vezetésével, a belbiztonsági erőktől, és 3o-4o civil pártmunkás. A katonák 21-23 éves munkás- vagy parasztfiatalok voltak, akik h(ősiesen védték a rájuk bízott objektumot, és a támadás előtt senkit sem provokáltak.
/Bp. PB Archívum. B. P. B. 2I. ő. e. Feljegyzés a budapesti pártház elleni támadásról./ 118
A támadás egyik célja az volt, hogy szétverjék a budapesti munkásellenállást szervező központot. Október 29-én este Kádár János meglátogatta a Köztársaság téren, a budapesti pártházban tartózkodó Mező Imrét. Mint régi elvbarátok tekintették át a helyzetet, amely új forradalmi központ szervezését és fegyveres munkásegységek létrehozását tette szükségessé. Ugyanakkor hét honvédtiszt e pártházban kezdte meg Mező Imre irányításával a munkások felfegyverzésének megszervezését.*
A támadás másik, lényegesebb célja az volt, hogy demonstratív csapást mérjenek a pártra, megfélemlítsék a szocializmushoz hű erőket. Megmutatták, hogy őket még a tűz- szünet sem köti mindaddig, amíg fel nem számolják a párt bázisait. Erre utal az a tény is, hogy ezen a napon fegyveres bandák támadták meg a rendőrkapitányságot és a pártházat a X. kerületben, mert azok őrsége addig fenntartotta a kerület rendjét. Az akció tehát széleskörűen indult, és jelt adott a haladó emberek, a kommunisták általános üldözésének megindításához. Miközben százával láttak napvilágot a különböző "forrdalmi" bizottságok "szabadságfelhivásai", az utcán a fehérterror volt az úr. Az egyszerű embereket változatlanul a forradalomról, a szabadságról, a demokráciáról szóló megindítóan szép cikkekkel, riportokkal, rádióadásokkal igyekeztek elkápráztatni. Könnyes szemmel olvashatták az emberek az újonnan létrejött repülőszövetség eltökéltségét, hogy tagjai "szabad hazában, szabad szárnyakon, szabad levegőben" akarnak szállni. Más bizottságok a "szabad sajtóra", a "szabad egyházra", a "demokratikus demokráciára", a "szabad szabadságra" esküdöztek. A szabadságról szóló szép szavak leple alatt megindult a szocializmushoz hű emberek üldözése. Százával tartóztatták le a falvak és városok választott vezetőit, valamint katonatiszteket, kommunistákat. Kaposvárott pl. október 31-én 64 főt tartóztattak le, közöttük I3 katonatisztet. Összesen országosan mintegy háromezer személyt tartottak őrizetben, és tízezer főről állítottak össze halállistákat. Az utcán embervadászat folyt.
/*Mező Imre elvtárs részvételét az ellenforradalom elleni harc szervezésében részletesen megírta Komját Irén "Mező Imre" című könyvében. Kossuth Könyvkiadó 1968./

Ennyi elég, mert ez ma már eladhatatlan propagandista szöveg.
„az osztályharc sok csatáját és fegyveres harcát megjárt katonája, a pártbizottság titkára, Mező Imre elvtárs” oly költői.
Idézett mű: Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956. Kossuth Könyvkiadó 1969 ISBN 963 09 1922 2