A fókusz mint olyan.
Mózesnál azt szoktam felhozni, hogy irói nézőpont

Most azt hozom fel, hogy szerzői fókusz.
Amig Te, és mások a leirások alapján, azok eltérésére alapozva ellentmondást láttok, én a fókuszt vélem felfedezni. Ami számomra nem okoz értelmezési gondot. :)

 

Tehát a különbözések nem feltételenül ellentmondások
A szerplók száma, az hogy hány asszony ment ki a sirhoz, nem zárja ki az evangiliumokat egymáshoz viszonyitva.
Márk három nót emlit, Máté kettőt, János csak Máriát, viszont egyik sem állitja, hogy csak ők voltak ott. Ez tehát a szerzők fókusza.
Ahogy az angya(ok) száma sem. Már egy "ifjút" emlit, Máté egy angyalt, lukács kettőt, ez egy stilisztikai vagy teológiai hangsúlyeltolódás. Ez sem okvetlenül kronólógiai ellentmondás
Ami a reakciókat illeti, Már szerint az asszonyok elöször nem mondtak semmit, máté és lukács szerint mégis elmondták, ez nem kizáró, hanem időben eltolódó esemény leirás. Elsőre féltek beszélni, később mégis szóltak..

 

Ezek teológiai elbeszélések nem riportok.
Szóval nem újságcikkek, hanem erygmatikus hirdető szövegek. 
Céljuk nem a pontos kronológia, mi történt reggel, és milyen sorrendben, hame a feltámadás hitének közvetitése.

 

Azt is érdemes megjegyeznem, hogy az evangélium iró, nem voltak jelen ennél az esetnél.
Tehát a jelenlevő más tanuktól szerzett információk alapján irják le az esetet.
Ebből adódóan, más, más dologra fókuszálnak. És aról nem is beszélve, hogy évtizedek telnek el a megirások közt.
Bár Máté evangéliumát helyezik a legkorábbira i.sz. 41. (Ez egy korábban létezett iratt i.sz 400 után valamikor, fejből nem tudom. széljegyzetén volt)
Márk pedig már evangéliuma elején megjegyzi, hogy ő oknyomozó, tehát időben visszafelé kutat.

 

Szóval ahelyett, hogy ellentmondást látnék, én evangéliumokat mindig összefésülve szemlélem.
Egyikük megemlit valamit, amit a másik nem.

Az én összefésült történetem, az evangélumok alapján.
A hét elős napján, még sötét hajlnalban, Mára magdaléna, mMária, Jakab anyja, Salomé, Joanna, és más asszonyok elindulta a sirhoz, hogy elvégezzék a temetési szertartást, magukkal vittek illetszerket, ahogy az körabeli zsidó hagyományoknak megfelel.
És arről bezélgetnek, "ki hegeriti el nekünk a követ a sir bejáratáról?"

Szóval odaérnek, nagy földrengés támad, és látják, hogy a kó el van görgetve a bejárattól.
Az őrök megrettenek és holtra válntak (úgy itt nem meghalnak, csak elsápadtak, haláli félelem ilyesmi) az asszonyok pedig bementek a sirba, hogy elvégezzék a tisztitó szertatást, de nem találják Jézus testét.
Ekkor jelenik meg egy ijfú, fehér ruhában majd két fényló ruhás férfi is melléjük lépett. Az egyikük igy szólt ne féljetek! A názáreti jézust keresitek, akit megfeszitettek? Nincs itt mert feltámadt... Menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanitványoknak és péternek, hogy elöttekek megy galileába, ott megtaláljátok Őt.

 

Erre az asszonyokat, remegés és öröm fogta el, elsőre féltek, és nem szóltak senkinek, de később elmondták mindezt a tanitványoknak.

Kozben Mária Magdeléna külön is visszatért asirhoz, és ott buslakodva sirdogált. Nézte a sirt, az üres lepleket, majd két angyal, megjelenve megkérdezte, miért sirsz itt?

És! Ekkor Jézus maga jelent meg, De Mária nem ismert fel, mikor azonban Jézus a nevén szólitotta, akkor felismerte Rabboni!
Aztán, ne tartóztass engem mert még nem mentem fel az Atyához...

Tehát nem ütköztetve kell, vagy érdemes olvasni, hanem összefésülve. :)
Sokkal teljesebb képet adnak az evangéliumok igy, hogy összefésültem, mint külön-külön ütközteve.

Tehát egyénenként fókusz, amiben sokan azt látják, hogy humbug az egész.
Én pedig azt látom, hogy a feltámadás történet nem egyetlen nézópontból, hanem több tanu leirása alapján áll össze, ami sokkal gazdabb tanuságtétel.

Igy nem csak egy esemény lesz, hnem egy találkozás Egy név kimondása, egy új kezdet.

 

Ismét csak rávilágitanék arra, hogy milyen motivációval olvasunk. Mi a célunk az olvasott anyaggal?
1. Eleve megkérdőjelezni. 2. Keresni az átjárhatóságot, hogy megtartsuk.