Grecsó Krisztián

Magányos séta vasárnap délben

Illan és reszket a séta magánya,
Súgnak a percek, s egy árny ezelőtt,
Más-e így várni, mint várni magára,
Látni a kertet, és még mielőtt

Dél lenne lassan, egy földigilisztát,
Sáros a járda, már kérges az ég,
Pótol a sors majd egy égi statisztát,
Int neki Isten, és máris elég,

Mért félek akkor e tél végi délben,
Mért fáj a vége, ha így eloson,
Semmi se más, ha kéz van a kézben,
Kétkedő csöndön és láz-sikolyon

Túl táncol az élet, nincsen jutalma,
Megmarad annak, mi volt azelőtt,
Bál lenne?, bárcsak, semmi hatalma,
S még hó takará el a téli tetőt.