Oláh András

Reményeink

megint be fog sötétedni
anélkül hogy szólnánk egymáshoz
csak bóklászunk vakon
múlt időbe kapaszkodva
régen volt mosolyok
incselkednek velünk
mi pedig reménykedünk
hogy lesz még mit megosztani
ha éjjel kisimítjuk
párnánk gyűrődéseit