László Liza

Repeta

Sűrű, fahéjas gyümölcsleves.
Szeptember van, a kiscsoport ebédelni készül.
A napos nem én vagyok, de repetát, ha szépen kérem,
kaphatok. Mert a második mindenből jutalom:
fogásból, esélyből egyaránt.

Nem kiabálni, nem rohanni. Lenni engedelmesen,
felpuhulni dolgos kezek, éles szavak alatt:
ameddig nem eszed meg, nem állsz fel ettől
a kurva asztaltól! Az óvó nénik malmok,
szájukban forgatják lusta nyelvüket.

A másodikat ki kell érdemelni. Leves után,
a következő fogás előtt, az óvó nénik ellenőrzik,
üres-e a tál, különben beleszedik a tésztát,
főzeléket, puha húsokat. Két-három kanál,
sürgetnek, és enyém a második.

Szeptember van, a kiscsoportban asztalt bontanak.
Aki éhes maradt, később mindenből sokat akar.
Teli has, újabb repeta. A másodikat ki kell érdemelni,
és asztaltól felállni csak akkor szabad,
amikor a gyerekkornak vége van.