Szia,

 

Ígértem, hogy írok majd még ezzel a témával kapcsolatban.

 

A kereszténység, azaz az eredeti görög szó alapján a “krisztusiság” alaptanítása maga Jézus Krisztus személye, amit az Ő evangéliumban lejegyzett tanításai, valamint az Ő személyét kijelentő Szent Szellem Krisztussal kapcsolatos további kijelentései adnak elénk, kiegészítve az ószövetségben a személyére vonatkozó próféciákkal, történésekkel.

 

Jézus úgy összegzi a személyével kapcsolatos, a mennybe jutáshoz szükséges alaptanítások, alap felismerések minimumát, hogy aki Benne hisz és megkeresztelkedik, annak már lehetősége van már ennyi miatt is arra, hogy üdvözüljön. 

Sőt, a mellette a kereszten lévő, Krisztussal kapcsolatban hitre jutott gonosztevőnek elég volt maga a hitre jutás már ahhoz, hogy megkapja a mennybe jutás ígéretét Jézustól. 

Tehát a kereszténység alaptanítása az, hogy felismerje az ember Jézus Krisztus Messiás voltát az ember, és elfogadja azt, és hitre jusson ebben a felismerésében, és feltámadt Krisztusként tegyen vallást Jézus személyéről.

 

Ennyi elegendő ahhoz, hogy valaki Jézus szemében már krisztusinak, azaz kereszténynek neveztessen.

 

Amiről te itt írsz, azok már a hitre jutásnak a szintjei, de ez nem előírás Jézus részéről annak, hogy egy adott személyt Ő akár már a magáénak mondjon. 

Nincs szó arról az Igében, hogy csak azok mondathatnak krisztusinak, akik Jézust egy személyben Istennek és embernek mondják, vagy a Szent Szellemet Istennek mondják, lévén a hitre jutásnak vannak lépcsői, szó szerint azt írja az Ige, hogy “hitről hitre jut” a hívő, és akár egyes közösségek, gyülekezetek is.

 

A csak a Keresztelő János keresztségét ismerő hívők sokan azt sem tudták még Pál korában sem, hogy létezik Szent Szellem, és mégis hitelesen hirdették Jézust, a Krisztust az addig ismert írásokból, ilyen volt Apollós is.

 

Emiatt akik nem nevezik eretneknek a Jézust embernek és amellett Istennek is tartó embereket, vagy azokat, akik emellett a Szent Szellemet is Istennek tartják, és ezzel az egylényegű, de három személyből álló szentháromságot is igaznak vallják, amíg ezt csak egyfajta vitatémának tekintik, addig én csupán azt mondom, hogy a hitről hitre jutás különböző képcsőin állunk.

 

Magyarán amíg nem tart engem egy Jézust és a Szent Szellemet isteni személynek el nem fogadó jehovista eretneknek, addig én sem tartom őt, vagy őket annak, más szintjén állunk csupán a hitnek és a felismeréseknek.

 

Ha ők már eretneknek tartanak minket, a szentháromságot elfogadókat, akkor az a saját ítéletük lesz, arról mi nem tehetünk, mi, akik nem közösítjük ki őket sehonnan.

 

Akit a hívő eretnek tanítást vallónak tart, azt kerülnie kell Pál egyértelmű parancsa miatt, tudván, hogy meggyőzni az eretnek tanítást vallót egy-két intés után már úgysem fogja tudni, emiatt el kell engednie, szó szerint kerülnie kell, és majd Isten tesz úgyis ítéletet arról az emberről is, és rólunk is.

 

Kerülni kell emiatt pl. a jehovistákat, de továbbra is nyitottnak kell maradni arra, hogy szolgáljunk feléjük, ha ők érdeklődnek a mi látásaink iránt érezhetően őszinte szívvel. De ha ismét csak a saját mantráikat akarják nekünk előadni, másik véleményre való nyitottság nélkül, akkor ismét kerülni kell őket.

 

De, ahogyan írtam korábban, az ítélet az Úré mindennel kapcsolatban, közte természetesen arról is, hogy ki, s mennyire tudta az élete során Jézus Krisztus kapcsolatos alap(tanítások)at megérteni.