Kevés a forrásanyag.
2. A Budapesti pártbizottság székházának ostroma.
A Budapesti Pártbizottság székházának védelme az Államvédelmi Hatóság belső karhatalmi erőinek feladata volt. Ettől függetlenül azonban a vezérkarnál működő szovjet katonai törzs a hadműveleti csoportfőnökség javaslata alapján már október 25-én harckocsikat rendelt ki a pártház védelmére. Október 28-án Tóth Lajos ezredes és Asztalos János ezredes vezetésével fegyveres tiszti osztagot küldtünk ki a Budapesti Pártbizottságra, hogy egyrészt szervezze a munkásmílíciá- kat, másrészt erősítse a pártház védelmét.
Október 29-én, amikor a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást Budapest belterületéről, a tüzértiszti iskola növendékeinek egy századát rendeltük ki az épület védelmének további meg- erősítésére.
Október 30-án reggel felhívott a Parlamentből Fazekas György újságíró - Kovács Istvánnak volt jó barátja, őt kereste, mivel azonban Kovács nem volt található, velem beszélt -, Nagy Imre közvetlen munkatársa, azt hiszem, sajtófőnöke volt, és közölte velem Nagy Imrének azt az utasítását, hogy a Budapesti Pártbizottság védelmére rendeljünk ki további katonai alakulatot, lehetőleg harckocsikat, mert a Köztársaság téren sok fegyveres gyülekezik.
Azonnal felhívtam Zentai Gyula alezredest, a Zrínyi Katonai Akadémia parancsnokának helyettesét, aki olyan riadókörzetnek volt a parancsnoka, amelyben harckocsik is voltak, s utasítottam, hogy haladéktalanul küldjön megbízható tiszt vezetésével egy harckocsi századot a Köztársaság térre, ott oszlassa szét a tömeget, majd a harckocsikkal vonuljon fel a pártház elé, és biztosítsa annak védelmét.
A Köztársaság téren történteket csak 1957 kora tavaszán - vizsgálati fogságom idején - tudtam meg részleteiben attól a századostól, aki a kirendelt harckocsik parancsnoka volt. (Mintegy három hétig zárkatársam volt a Fő utcában, mert a Köztársaság téren történtek miatt letartóztatták és hadbíróság elé állították. Később úgy értesültem, hogy csak egészen enyhe büntetést kapott, mert a történtekért tulajdonképpen nem volt felelős.)
A harckocsi alakulat parancsnokának kijelölt párttag páncélos százados, aki a Hadiakadémia hallgatója volt, nem akarta elvállalni a rábízott feladatot, mondván, hogy nem ismeri az idegen alakulat harckocsijainak személyzetét, ezért nem tudja, hogy az a parancsait végrehajtja-e. (Október 28-a után, amikor is a párt és a kormány vezetői az eseményeket forradalomnak minősítették, a katonák több alkalommál megtagadták a tiszteknek a fegyveres csoportok elleni fellépésre vonatkozó parancsait.) Ennek ellenére kötelezték, vagy vonuljon fel a pártház védelmére. Öt vagy hat harckocsival indult el.A parancsnok az élen haladó harckocsiban tartózkodott, s a többivel rádióösszeköttetése volt.
Amikor a harckocsik a Köztársaság térre érkeztek ott több száz, jórészt fegyveres tartózkodott, és a pártot becsmérlő jelszavakat kiabált. A parancsnok utasítást adott a harckocsiknak, hogy felemelt ágyúcsővel hogy felemelt ágyúcsővel lőjenek a levegőbe. Az akció hatásosnak bizonyult, a tömeg elmenekült a térről. Kis idő múltán azonban újra gyülekezni kezdtek a fegyveresek a téren. Újabb lövések a levegőbe. A tömeg azonban most már lassabban oszlott szét, egyesek kiabálni kezdtek a harckocsik személyzetének hogy ne rájuk, hanem a pártházra lőjenek. A harckocsik a parancsnok utasítására folytatták a járőrözést a téren, és felkészültek a következő riasztólövések leadására. Amikor a harckocsik a tér túloldalán a pártházzal egy magasságba kerültek, a parancsnok észrevette, hogy az őt követő harckocsi szembefordul a pártházzal, és tüzet nyit az épületre.
Példáját a többiek is követték. A parancsnok erélyes „tüzet szüntess” utasítását figyelmen kívül hagyva folytatták a tüzelést az épületre. A fegyveresek a harckocsik tűztámogatása mellett rohamra indultak az épület ellen.
A parancsnok azzal a harckocsival, amelyben ült, visszament a Zrínyi Akadémiára, és jelentette a történteket.

Az idézett rész megjelent:
Szücs Miklós Ezredes voltam 1956-ban a vezérkarnál című könyvében.
Szabad Tér kiadó
ISBN 963 7810 82 1
Lektorálta:
Ölvedi Ignác és Rákosi Imre

Kedves asztaltársak!
Kérés: nem kellene ide is meghívni szakembereket?
Szívesen látnám az értő történészeket.
Kérdés, amely nem a topic eredeti témájához tartozik: 1956-ban az akkori NATO nem a katonai szakértelmünktől rettent vissza? Mi lesz velük, ha mi átállunk?
„ A barátaimtól ments meg Uram, az ellenségeimmel elbánok magam is!”

Következik Berecz János véleménye.
Tisztelettel
Tiborc