Köszönöm a részvét nyilvánításaitokat!

Nem hoztam volna szóba édesanyám halálát önmagában, de egyrészt indoka volt annak, hogy nem írtam, másrészt úgy éreztem, hogy érezhetjük így mindannyian azt, hogy az élet és benne a mi személyeink több annál, hogy szóharcok miatt elsődlegesen a másikkal való vita határozzon meg minket.

Mert a Krisztusban hívők számára az elsődleges önmeghatározást már Krisztus személye adja, azé a Krisztusé, aki szintén hajlandó volt vitába szállni másokkal, de nem ez adta az önazonosságát, hanem az, hogy hajlandó volt odaadni önmagát másokért. 

Édesanyám ennek volt az egyik élő példája, nap mint nap kész volt adni minden lehetséges módon a környezetének református hívőként, viszonzást nem várva, mert az Ő életében is valósággá tudott válni a “jobb adni, mint kapni” krisztusi elv.

Fogok majd írni már a héten, és ismételten köszönöm a részvét nyilvánításaitokat!