Sziasztok!
Megígértem, hogy ma délután mikológus barátomat becsalom a monitor elé.
Kedves Oyabun!
A pöfeteg gombával kapcsolatban az a szerény hozzászólásom, hogy érdemes a pöfeteg-gombaféléket gyűjteni és fogyasztani, ugyanis a pöfeteg-gombák antibiotikumokat tartalmaznak és ezért gyógyhatásúak. Régebben kb. 100-150 évvel ezelőtt a népi gyógyászatban használták sebek gyógyításánál, azok összehúzására. Pl. kapálás, kaszálás közben lábon ejtett sebek, kenyérszelésnél történt balesetek, erdei munkáknál a kirepülő faforgácsok okozta sérüléseknél. A pöfeteg-féléket úgy használták fel, hogy a népi a gyógyítók az öreg (tehát a nem friss...), széteseőben lévő példányoknak a spóratömegét (füstjét) belszórták a sebekbe és az anitbiotikum hatására megállt a fekélyesedés, a gennyesedés nem alakult ki, ill. némi útifű-félével kisegítve a sebek gyorsan beheggedtek. Evvel kapcsolatban illetve a pöfeteg-félék termesztésével és azok antibiotikum tartalmának mennyiségével néhány évvel ezelőtt a Kertészeti és Egyetemen folytak kísérletek, de a kísérletek eredményei még mindig titkosak a mikológus társadalom előtt, azokat tudomásom szerint a mai napig még érintőlegesen sem hozták nyilvánosságra. Nektek ezzel kapcsolatban mi a véleményetek?
Nagyobb termőtestű pöfeteg-féléknél (Óriás pöfeteg, Hasadt pöfeteg, Pikkelyes pöfeteg és Változékony pöfeteg) az idősebb száraz, még ki nem hasadt példányoknál úgy őrizhetjük meg a spóratömeget, hogy azt megfelelő neylonzacskóba rakjuk és az lezárjuk. Bizonyos idő elteltével, mondjuk 1 hónap után, a zacskó eltávolítható, és a gombaspóra használható, a zacskót azonban célszerű visszazárni. Egyébként az egész lakás tele lehet spóraporral, de ezt bizonyára tudod, mégis meg kell ezt jegyezni, hiszen olyanok is olvassák ezt a topicot, akik esetleg nem jártasak még ebben a témában.
Kedves Lord!
A népies gombanevekkel kapcsolatban néhány adalékkal tudok Neked szolgálni, természetesen a teljesség igénye nélkül (ez több ezer névre, megnevezésre tehető) és nem rendszerezve, ahogy most villanásszerűen eszembe jut;
Pl. a pöfetegek-félékett Erdélyben finggombának, lófingnak, lóposznak stb. hívják.
A Mezei szegfűgombát tyúkgombának, tikgombának stb. a Dunántúlon.
A Sárga rókagombát nyúlicaként tisztelik, úgy nem is ismerik, hogy Sárga rókagomba, hanem csak az említett elnevezéssel.
A galambgomba-féléket galambicának, a szarvasgombákat a Bakonyban földi kenyérnek stb. nevezik.
A tinoru-féléket csikóláb gombának, de a teljesség igénye nélkül, mint ahogy említettem, a figyelem felkeltés miatt álljunk is meg itt.
A népies elnevezések a gombák jellegzetességeire és sajátosságaira utalnak, amellett, hogy most már talán megmosolyogjuk esetleg kinevetjük a népi elnevezéseket, meg kell jegyeznünk, hogy sokszor találóbbak és kifejezőbbek, sőt érthetőbbek ezek a nevek, mint a mai tudományos magyar elnevezések. Pl. egy szörnyűség a 90-es évek magyar mikológusaitól: Turjángomba, mindez fogalom nem is jellemző a magyar szókincsre véleményem szerint, az meg végképp nem derül ki belőle, hogy a gomba tönkön terem, mit a régi elnevezésénél. Neked az említettekkel mi a véleményed és másokat is kérdezek? Ha meglesz az Istvánffy-féle könyved, megfogsz lepődni az elnevezéseken. Ebben mások is tudnánank segíteni nekünk, ha meg tudják szerezni az említett könyvet. Akinek sikerült az érdeklődését ebben a témában felkeltenünk, az feltétlenül szóljon hozzá, egészítsen ki bennünket.
Üdvözlettel,
emhá,
(Kopancsi mikológus barátja)
