Bár az előbbit a topiknyitónak szántam, de erre reagálva: az őszinte gyónás rengeteget számít, amelyben hangosan kimondjuk úgy, hogy más is hallja, mind azokat a cselekedeteinket, amelyek komoly lelkiismeret furdalást okoznak, és ugyanúgy kimondjuk azokat a bennünk haragot keltő, s minket ért hatásokat, hogy "megbocsájtunk neki", azaz gyakoroljuk (hangosan és más által hallottan) a megbocsájtást. Ez nem Jézus, meg miegymás, hanem a pszichológia által feltárt tény.

Tulajdonképpen ezen két utóbbi cselekedetfajta az, amely megszabadít minket az öngyilkos (s egyben gyilkos) gondolatoktól.