Hello Gábor!

Örülök, hogy újra látlak! Egyből kedvem lett hozzászólást írni.

Végső soron mindenki egyre több,magasabb tudás megszerzésére törekszik itt a Földön, bár létezik egyfajta sovinizmus, miszerint a humán érdeklődésűek a reáltudományokat, mint holmi érzéketlen, gépies ismereteket, és a reáltudományok művelői pedig a humán tudományokat, mint zavaros érzelmes egyveleget, kézzelfoghatatlan valamit "lenézik" de legalábbis nem ismerik el tudománynak.

A tudás megszerzésével egyenes arányban nő annak felismerése, hogy milyen keveset tud az ember, mert egy idő után mindenki "felfelé" tekint, a többhöz, a mindenséghez hasonlítja magát, nem a töredékeshez, a kevéshez.

Aki már eljutott oda, hogy valami világlik neki, igyekezne a tudás lángjánál melegedni, de még nem jutott közel, az gyakran szégyelli hiányos tudását, és végső soron szégyenérzetből igyekszik a réseket betömni.

Ilyen például, amikor valaki a "mundér becsületét" igyekszik megvédeni, vagy szakmájának, beosztásának presztizsét, mert úgy véli, csorba esne rajta, ha kiderülne a foghíj.

A népnyelv is úgy fogalmaz, hogy a "legrosszabb" a félművelt ember, aki ráadásul igen műveltnek hiszi magát. Tudatlanságukat beismerni a valóban tudatlanok, és az igen bölcs emberek szokták.

Te a hetvenes években mentél ki, tehát biztosan emlékszel arra a "fönök" tipusra, a káderre, aki sok munkahelyen meg volt található, ő dirigált, nem értett semmihez, mindenbe beleszólt, és meg is volt győződve róla, hogy nem is kell tudnia semmit, mert neki nem az a dolga, hanem az, hogy irányítsa azokat, akik tudnak.

Ma is van olyan, hogy egy ügyvéd irányítja a mezőgazdasági minisztériumot. Hát jogilag biztos rendjén van minden, de talán egy agrármérnök is lehetett volna mezőgazdasági miniszter egy szakértői kormányban.

Na jó, ez már nem vali-fili téma, de ha már eszembe jutott, és annak örömére, hogy megint itt vagy, hát leírtam.

Gáborkám! Még egyszer, üdvöz légy itt közöttünk!

Avi