Pál a dialektika jelképe       Jézus tanitványa

A kereszténység J É Z U S követése.

egy meg egy az kettő"

 

 

Ez nem ilyen egyszerű kérdés.

 

A római Birodalom területén 380 óta csak az nevezhette magát kereszténynek,aki vallotta a három császász, Róma Főpapja és Alexandria akkori Péter nevű püspökének császári Ediktumba foglalt hitvallását.

 

A 380-ban kiadott „Cunctos populos” kezdetű rendeletének szövege.[1] A latin nyelvű szöveg a Codex Theodosianusban (CTh 16,1,2) és – kis rövidítéssel a Codex Iustinianusban (C. 1,1,1) olvasható:

„Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak, és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.”

 

Mivel Jézus soha se vallotta önmagát istennek, sőt mindig is emberi mivoltát hangsúlyozta,

ezért a császári Ediktum, a háromságisten erőltetésével törvényben megtiltotta keresztényeknek nevezni azokat, akik az ember Jézusban, mint Messiásban hittek, de nem hitték, hogy Jézus örök isten.