Nem igazán vagyok borozós, de van egy történetem:

Báta felett a fennsíkon gyalogoltam, amikor váratlanul egy borospince elé kanyarodtam. A tulaj kérdezte, hogy megkínálhat-e egy jó borral, s mivel elég éhes és szomjas voltam, köszönettel elfogadtam. Aztán kedvesen elvitt egy darabon autóval, majd utamra engedett. Én meg egy kis idővel később erős vágyat éreztem, hogy leüljek az üdülőházas környék egyik utcai padkájára, aztán már csak arra eszméltem, hogy édesen alszom a padka lábánál. Még szerencse, hogy a felém közeledő kölykök még elég távol voltak! Kínos lett volna, hogy "taj részegen a földön fetrengek"! :)