Gyerekkoromban a családban mindenkinél ilyesmi sparheit volt. Pici koromban nem is volt más fűtés, raktuk egész nap. Éjszakára nyitva hagytuk a szoba ajtaját, beengedtük a maradék meleget. 8 éves koromig ez volt. Akkor költöztünk egy nagyobb házba, ahol volt cserépkalyha is. A konyhában ott is ilyen volt. Egy ezüstszínű cső ment körbe a szélén. Nem tudom minek hívják, érintésvédelem. Emlékszem valami ilyen fekete kencére is. A tetején a kis karikákkal lehetett szabályozni a főzéshez a meleget, vagy palacsintasütésnél. Mennyire hűztuk szélére a fazekat, az volt a hőszabályozás. Kenyeret is pirítottunk mi is a tetején. Kacsazsírral szerettem. A sütőbe bedobtunk pár krumplit, héjában sülni. Sós, fehér, fagyasztott szalonnával.. hmm...