Csak a jó bolondság vállalásával lehet elérni az önmegvalósítást.

A Szentírásban több (például a Márk 12,43) vers van, amely szerint Istent meghatják a jó bolondok, és ezért különleges természetfeletti (például prófétai) ajándékban részesülnek. A prófétaság lényege az iránymutatás, de a próféta gyakrabban kap a saját életére iránymutatást, mint mások életére. Ezzel összhangban a jó bolondok rendszerint arra kapnak vezetést, hogy miként tudják megvalósítani a Teremtőtől kapott céljukat, amitől olyannak tűnhetnek, mintha a természetes képességeiknél jobb képességekkel rendelkeznének. Ez lehet a magyarázata az alábbi elterjedt nézeteknek is:

• A zsenik gyakran az élet más területén jó bolondok.
• A bolondság nélküli emberek unalmasan középszerűek.

Úgy tűnik, hogy ezekre az általánosan elterjedt nézetekre egyelőre csak a Szentírás alapján van magyarázat; pedig nyitott vagyok az alternatív magyarázatokra is.