Helli !
Még mielőtt süllyedésbe kezdene a lap, találtam egy nagyon szép emlékezést Bergertől, bár annak idején sokan olvastuk, jólesett ismét böngészni......
Elnézést a viszonylag nagy terjedelemért, de nem illett volna belevágnom.
----------------------------------innen----------------------------------kezdődik(o:
Ayrton Sennát versenyzőként valószínűleg nem tudom egészen elfogulatlanul megítélni. Mindig azt mondom, hogy Ayrton minden
idők legjobbja volt-pedig csak azokról beszélhetek akikkel az utóbbi tíz évben együtt versenyeztem. És ezek közül egyik sem ér fel
Sennához. Talán Jim Clark ugyanolyan jó volt, nem tudom. Számomra Ayrton mindenesetre egy másik dimenzióban élt. Egyszerűen
másmilyen volt, mint a többiek, nagyobb áttekintése és néhány szenzorral többje volt, mint bárki másnak. Mindig zavart, mikor
engem a karrierem elején új Sennaként ünnepeltek. Nem hasonlíthatom össze magamat Ayrtonnal, egész egyszerűen azért nem,
mert ő egy egészen más kategóriában vezetett, mint a többiek. Csak nagyon kevesen élték ezt meg úgy, mint én aki a csapattársa
voltam a McLarennél. Gyakran mondtam magamnak az első, 1989-ig tartó ferraris időszakomban: "Mindig kézben tudtad tartani a
csapattársadat, mi különös lenne Sennában?" Azután, amikor egy csapatba kerültem vele a McLarennél, elkerekedtek a szemeim.
Megismerten a pályán és a pályán kívül, és újra azt mondhatom: egy másik világban vezetett. Sennának sok versenyzővel akadt
gondja. Mindegy, hogy Alain Prostot, Nigel Mansellt vagy Nelson Piquet-t említem: mindegyikük egyszerűen az irigység miatt került
szembe Sennával. Egyik sportoló sem ismeri el szívesen, hogy van valaki aki jobb nála. Prostnak is nyilván nehézségei voltak ezzel,
noha legbelül biztosan tudta, hogy Senna a legjobb. Én hál Istennek természetemnél fogva senkire sem vagyok irigy. Ezért is nem
volt problémám soha Ayrtonnal. Személyesen azt mondhatom Sennáról, hogy a barátom volt. Minden rivalizálással együtt, ami ezt
nem mindig könyítette meg, de maga a tény, hogy minden versenyhelyzett ellenére sosem fordultunk egymás ellen a csapaton belül,
azt mutatja, barátok voltunk. Hogy miért nem volt egymással gondunk? Talán azért, mert egy időben jöttünk fel, egykorúak voltunk
és emiatt tiszteltük egymást. Hasonló amibícióink voltak, de ezeket már különböző módszerekkel igyekeztünk megvalósítani.
Könnyen meglehet, hogy azért nem voltak egymással nehézségeink, mert annyira különböző emberek voltunk.
Nagyon pontosan emlékszem, hogyan ismertem meg őt. Első alkalommal csak hallotta róla, egy Formula Ford 2000-es versenyen,
Hockenheimben. Azt mondták nekünk: "Indul valami Senna úr is, aki úgy is nyer." 1983-ban, a macaói versenyen kerültem vele
először személyes kapcsolatba. Akkor szintén ezt mondták:" Senna is indul és őt nem veri meg senki". Akkor azt kérdeztem
magamtól: hogy nyerhet, mi az, amit jobban tud?" A rajtnál Senna rögtön megszerezte a vezetést, mögötte Roberto Guerrero, majd
én következtem. Ahogy közvetlenül Guerrero mögött haladtam, azt vettem észre, hogy Senna minden egyes körben nyert néhány
métert. A harmadik kör után már egy kis rés is volt köztünk. De nem tudtam megmondani hol szerezte az előnyt. Nem sokkal volt
gyorsabb, de gyorsabb volt. Rövidden és velősen: ő nyerte a futamot és én futottam a leggyorsabb kört. Legalábbis így állt a
hivatalos eredménylistán. A saját stopperünk szerint viszont Sennáé volt a leggyorsabb kör. Azután este volt egy fogadás ahol
találkoztam vele. Azonnal megkérdezte tőlem, hogy valóban én futottam-e a leggyorsabb kört, az ő
csapat ugyanis őt gyorsabbnak mérte. Ez volt ő tipikus Ayrton Senna. A Pole Position és a
győzelem nem volt elég neki. Sokkal jobban zavarta, hogy valaki másnak ítélték a leggyorsabb kört.
Ez a kép amit akkor alkottam azóta sem változott. Az első benyomásom róla: érdekes egyéniség,
akivel szórakoztatóan lehet beszégetni, s nem csupán az autóversenyzésről. Szokatlan volt viszont
a zárkózottsága. Kevesen jutottak közel hozzá, és még előttük is volt a fal, amellyel körülvette
magát, és amit sosem bontott le. Amikor a fivérével beszélt akkor is úgy éreztem valamiért: neki
sem mond mindent el. A legtöbb ember ezért rettenetesen nehezen tudta őt kiszámítani. Tudatosan
figyelt arra, hogy ne adjon sokat ki magából. Még én is csak bizonyos fokig ismertem meg. Egy kis titokzatosság mindig
megmaradt. Azt hiszem azelőtt is befelé forduló típus volt, hogy idejött, a Forma-1-be, de szívesen játszotta ezt a szerepet.
Ayrtonnak egyszerűen nem szerepelt a céljai között, hogy mindenkivel jó barátságban legyen. A masszőrjét Josef Leberert és
engem mindig a szűkebb környezetéhez tartozóként említett. Meghívott minket Brazíliába, a tengerpari villájába és a farmjára, és
fordítva, ő is többször volt nálam, a hajómom Szardínián és Ibizán. De a szabad idejében sem volt másmilyen. Jó karakter volt,
őszintén mondom, de befelé forduló, és némi egoizmus is hozzátartozott a jelleméhez. Ez nem csak a versenypályán mutatkozott
meg, hanem a magánéletében is folytatódott.
Az évek folyamán tréfálkoztunk egymáson és másokon. Ilyen vonatkozásban jó veszetes volt, sosem vette zokon , ha jégre vitték.
Azt hiszem ezt az új tapasztalatott kereste is. Amikor megérkeztem a McLarenhez, hihetetlenül görcsös és mogorva volt. Nem
mondom, hogy én mutattam meg neki, hogyan kell élvezni az életet. Elég jól tudta ezt magától is. De azt tőlem tanulta meg: az
ember munka közben nevethet. Ayrton észrevette, hogy görcsössége neki magának is rossz. Ezért önként tanulta meg, hogyan
lehet lazábbank lenni, mert kiszámította, ezáltal jobb versenyző lesz. Itt el szerettem volna mesélni néhányat a csínytevései közül.
De azt hiszem, ilyen röviddel a halála után nem vona helyes vidám történetekre emlékezni. A legutóbbi időkben is sokat beszéltünk
telefonon pedig ő a Williamsnél én pedig a Ferrarinál voltam. Meghívott Portugáliában épített új házába én pedig a hajómra invitáltam.
Sajnos erre már nem kerülhetett sor. Ha elmentem volna hozzá, és megkérdeztem volna, hogy mit tartalmazz a szerződése
elmondta volna. És én is neki. Valahányszor szüksége volt a repülőgépemre, odaadtam neki. A
szerződéskötések időszakában sok információt kicseréltünk, egyszerűen azért, hogy tudjuk, mit
csinál a másik és saját maga hogyan áll. A vesenypályán sokszor egymásnak dobtuk fel a labdát.
Például a versenyzők eligazításán a versenynapon. Ha valamit kritizálni kellett megbeszéltük
melyikünk nyitja ki a száját. Nehogy úgy nézzen ki, mindig ugyanaz a rendbontó. Gyakran éjféltájt
hivott fel Brazíliából, mert valamit tudni akart. Itt is az egoizmusa mutatkzik meg. Pontosan tudta,
hogy valószínűleg alszom, de nála otthon, az időeltolódás miatt csak kora este volt. Egy dolog miatt
mindannyian hálásak lehetünk neki. A gázsijával mindenki jövedelmét felfelé hajtotta. Senna nélkül
nem kereshetem volna annyit mint mostanság. Azt híresztelték róla, hogy napi 24 órán keresztül az
autóversenyen jár az esze. Ő maga is erősítette ezt a képet, jóllehet ez nem volt így. Mondjuk úgy, hogy nem gondolkozott napi 24
órán keresztül az autóversenyről, de többet gondolt rá mint bárki más. Ami őt kiemelte, az a részletek iránti érdeklődésse volt. Nem
volt felületes, hanem mindem problémát részletekbe menően megbeszélt. A McLarennél tanultam meg, mit jelent a Forma-1-ben az
a szó, hogy "munka". Voltak-e gyengéi? Emberileg talán az egoizmusa. Hivatás szempontjából három éven keresztül kerestem a
gyenge pontjait, de egyet sem találtam. A csapaton belül persze mindig a saját előnyét kereste, de sosem olyan mértékben, hogy
megjegyeztem volna.
Amikor Imolában súlyos balesetett szenvedett, lehetőségem volt arra, hogy még egyszer lássam a kórházban, bár sejtettem, hogy
nem lesz szép látványban részem. Mint barát adósa voltam, és nekem magamnak is szükségem volt erre a tapasztalatra.
Tisztábban voltam vele, hogy fel kell majd tennem a kérdést magamnak: folytatom-e a versenyzést vagy sem, az összes balesett
után, amely velem esett meg, vagy amelyett a kollégáimmal Imolában végig kellett néznem. Mielőtt válaszoltam volna erre a
kérdésre, mindegyikükkel le kellett ülnöm, hogy megbeszéljük, mi történt Imolában. Ez olyan, mint amikor a gyereked
kábítószerezni kezd. Megmutatod neki, hogyan néznek ki az igazi kábítószerfüggők, hogy megértse, milyen mélyre lehet lecsúszni,
és abban reménykedsz ez a tapasztalat visszatartja attól, hogy hozzájuk hasonlóan végezze. Látni akartam Ayrtont a kórházban,
mert meg akartam tudni, hogy a halott barát látványa visszatart-e az autóversenyzéstől. Az értelmem azt mondja, hogy talán jobb
lenne abbahagyni. Szívem szerint azonban tovább akarok versenyezni. Még nem tudom, boldog lennék-e a Forma-1 nélkül ebben a
pillanatban.
