Bár utolsó mondatodból az tűnik ki, hogy lezárni igyekszel vitánkat, utólagos engedelmeddel, mégis megfosztanálak ideiglenesen az utolsó szótól.

Mikor jelen napjainkban konzervatívként társadalmunkat figyelem, egyetlen fenyegető erőt látok - a neoliberalizmust. Így folytonos "cimkézésem" és "minősítésem" egyfajta elismerése annak, hogy ez az ideológia jelenti a legnagyobb kihívást a konzervativizmus számára. És a legnagyobb veszélyt nemzetünkre - SZVSZ. De nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Természetesen nem megsemmísíteni akarom a liberálisokat, mint alább írtam, a kizárólagosság a demokrácia halála. De minden időben és minden ciklusban a politikai alrendszeren keresztül, egy-egy ideológia domináns pozíciót szerez magának. Erősen nagyvonalúan: 1994-1998 a szocialista - liberális éra volt, míg napjainkban a kormányzat ideológiája a konzervatívhoz közelít. Most tekintsünk el a közös gazdaságpolitikai eszközöktől, külpolitikai céloktól stb., mert a topic nem ezekkel foglalkozik.

Számomra természetesen a neoliberalizmus értékei álértékek, hitvallása társadalompusztító. Konzervatívként állandóan ostorozom ezeket, bár általában "csak" védekezni kell, mert az "apostolok" erőszakosan támadnak. Mégis elismerem, hogy a liberalizmus "értékrendje" mögött tömegek húzódnak, a politikai piacon el tudják adni portékájukat. Alternatívát jelent, és Isten óvjon egy alternatívák nélküli társadalomtól - volt már sok keserű tapasztalatunk. Csak persze azonosulni nem tudok vele.

Fenntartom véleményemet, hogy a játékszabályokat inkább az ellentábor nem tartja be (lásd a demokratikus alku vérlázító felrúgása az alkotmánybírák megválasztása kapcsán). Majd a választások döntenek, és bárhogy is lesz én nem fogok "elvándorlással" fenyegetőzni, ahogy maradtam 1994-ben is a bukás perceiben.

Üdvözlettel: Inad

P.S.: Látom kár volt bedobni azt a szigorlatot - elfogott a méreg - de nem baj, mert dicsekvés.