Tényleg korai még ifi korban értékelni: lehetnek sérültek, később érők, és fordítva: lehetnek korán érők, később megsérülők / rosszul menedzseltek / kiégők.

A junior korban pedig vannak, akik már felnőtt válogatottak, és azért nincsenek ott a maguk korosztályában...

Szóval csalóka.

Ezzel együtt, hogy a mai 30 év körülieknek kellene vinni a prímet a válogatottban, az jól hangzik, de mikor volt erre példa? (Esetleg a kapus poszton kívül.)

Mert egy átlag skandináv lehet, hogy ma már tényleg akkor van karrierje csúcsán, nem futja ki magát korán, plusz regeneráció, életmód, és egy csomó dolog, ami révén sokáig ott tudnak lenni a topon...

De egy magyar?

Ki az a magyar (nemzetközi szintű) mezőnyjátékos, aki 30 éves kora körül mutatta a csúcsformáját?

Én ilyenre nem nagyon emlékszem, ha volt is ilyen, elenyésző esetben fordulhatott elő...

Viszont tényleg türelmesnek kell lenni (ha nem is könnyű).

Nem véletlen, hogy a felnőtt válogatott 2024-ben lépett szintet (persze kellett hozzá szerencse, hazai pálya, sok egyéb tényező), de ekkor töltötte be a belső posztos játékosaink többsége a 24-25. életévét.

Azt elvárni 21-22 évesen Klujbertől (Vámostól, Tóvizitől, a sérülése miatt kicsit később odakerülő Kuczorától), hogy vigyék el a válogatottat, valószínűleg irreális elvárás volt.

Simon Petra egyedi eset, de neki már volt kikhez becsatlakoznia.

Persze ez az elméletem csak akkor áll meg, ha innentől stabilan jók leszünk.

Ha csak kifutott eredményeket hozott a tavalyi év, akkor az egész - optimista - szcenárió megy a kukába, de remélhetőleg nem így lesz. :-)