Cibet: De bizony :-)

Igen, Dan Docherty tanítványai vagyunk.
Ha már itt tartunk, (közkívánatra) pár mondat Danről és a stílusról:
Dan '75-'84-ig élt Hongkongban, ott tanult Cheng Tin-hung mestertől, aki arrafele arról híres, hogy visszahozta a tai chi chuan becsületét a harcművészetek terén is: többször kűzdött meg sikerrel kemény kung-fusokkal. (Ezen, kérek mindenkit, ne ütődjetek meg, gondoljatok csak Yang Lu-chanra, Yang Cheng-fura, Wu Chian-chuanra, vagy akár Cheng Man-chingra, akik mind a küzdőtéren *is* bizonyították, mit érhet a tai chi.)
Néhány év alatt (nem volt senkije, minden nap edzhetett) Dan a mester legjobb tanítványa lett: mestere kérésére '76-ban és '80-ban részt vett a D-Kelet Ázsiai Full Contact Harcm. Bajnokságon, ahol egy ezüst, majd egy aranyérmet szerzett. Miután ezzel magának is bebizonyította a tai chi chuan hatékonyságát, vissza is vonult a küzdelmektől. Hazatért, és Londonban iskolát alapított. Mostanra európa-szerte vannak iskolái, tanítványai.

A Wudang stílus nevét a W.-hegységről kapta, ahol a hagyomány szerint az alapító Chang San-feng élt. Ezzel a stílus igyekszik magát elhatárolni a nagy családi stílusoktól (Yang, Wu, Chen), nem az ő hírüket akarja öregbíteni, csak a tai chi chuanét. (Amúgy a forma leginkább a Wu Jian-chuan stílushoz áll közel).
tehát, amint már kitalálhattátok, ez olyan stílus, ami nem hajlandó elfelejteni, hogy "chuan", azaz harcművészet: tanulunk alkalmazásokat, harci elméletet is. Persze ez nem azt jelenti, hogy verekednénk órán; szabadharc nincs, békések, nyugodtak a foglalkozások. Esetleg néhányaknak kicsivel dinamikusabbnak tűnhet, mint a megszokott tai chi-k. Tanulunk formát (kéz- és fegyver-), toló kezet, önvédelmi alkalmazásokat, és a "beavatott" haladó tanítványoknak ott a nei kung, ami a belső erőt fejleszti. Dan évente néhányszor Mo.-ra jön egy-egy hétvégére, s tart szemináriumot.

Röviden, ennyi. remélem, senkit nem untattam, gondoltam, talán érdekes lehet.

Béke,
Yarner