BAKOS GYULÁNÉ SALABERT ERZSÉBET Budapest, I930. 08. 10.-Budapest. 1958. 11. 28. ~ 1957. augusztus 8-án tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedésben és mozgalomban való részvétel, gyil- kosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfo- kon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Bor- bély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték.
Házasságon kívüli gyermekként született, apját nem ismerte, tizenhárom éves ko- ráig menhelyen nevelkedett. Ekkor anyja egy évre magához vette, majd újra beadta a kecskeméti Jópásztor zárdába, ahol másfél évig, az intézmény felszámolásáig nevel- ték. Az általános iskola elvégzése után segédmunkásként kezdett dolgozni, de tizen- hét éves korában csavargás címén két év javító-nevelő munkára ítélték. Büntetését a rákospalotai leánynevelő intézetben töltötte. Szabadulását követően a Ganz Vagon- és Gépgyárban, majd a Lámpagyárban dolgozott. Az erkölcsrendészet több alka- lommal felelősségre vonta csavargásért, valamint tiltott kéjelgésért. Két gyermeket szült házasságon kívül, mindkettőt állami gondozásba adta. 1953-ban ment férjhez Bakos Gyulához, de hamarosan különváltak. 1956. október 23-án egy moziból kijövet találkozott a körúton tüntető diákokkal. Először csak nézelődött, majd amikor elterjedt a jelszó, hogy "Megyünk a Rádió- hoz!", ő is velük tartott, jelen volt az ostromnál. Másnap a Verseny Áruházat meg- szállva tartó felkelőkhöz csatlakozott, majd egy Rákóczi úti csoporthoz csapódott. Jelen volt az amerikai követség előtt megtartott tüntetésen, amely az ENSZ segítsé- gét kérte a forradalom védelme érdekében. Október 28-án részt vett a Szivárvány Áruházban ellenálló karhatalmi egységek ellen indított ostromban: lőszert hordott a fegyvereseknek, majd ugyanezen a napon a Práter utcai fegyveresekkel harcolt a szovjet tankok ellen. 29-én a Mária utcában tűnt föl, ahol a Baross utcai csoport tagjai támadták meg a szovjet egységeket. 30-án Galgóczi Zoltánékkal a Köztársaság térre ment, ahol lőszert szerzett, amit kiosztott az ostromlók között. A bírósági ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott védők elleni atrocitásokban. Ezt követően is különböző csoportok akcióiban vett részt. 1957. március 15-én az ünnep tiszteletére feldíszített óbudai Halászkert ablakaiból letépte, s a földre dobva összetaposta a vörös szalagokat. 1957. március 29-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vád.