Tiborc Creative Commons License 2000.07.25 0 0 187
VASS LAJOS Budapest, 1936. 01. 18.-Budapest, 19:i8. Il. 28. 1957. március 4-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésénjogerőre emelte. 28-án kivégezték. A hat elemi elvégzése után dolgozni kezdett: alkalmi segédmunkákból tartotta el magát. Már tizenhat éves korában bíróság elé került lopásért, ezt követően is több alkalommal ítélték el köztörvényes bűncselekmények miatt. Legutolsó büntetéséből 1956 nyarán szabadult, az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyen ismerke; dett meg a majdani per elsőrendű vádlottjával, Galgóczi Zoltánnal. Szabadulását követően postai segédmunkás volt. 1956. október 24-én csatlakozott a Práter utcai felkelő csoporthoz. Itt fölfegyve- rezték, s még aznap átesett a tűzkeresztségen: több páncélozott harcjárművet sikerüli megsemmisíteniük. Másnap a szovjetek felderítésére vállalkozott, ennek során kézi- gránáttal megsemmisítettek egy harckocsit. A nap során foglyul ejtett sebesült kato- nákat kihallgatták, majd a Szent István Kórházba szállították őket. Október 29-ig részlegparancsnoki beosztásban járőrszolgálatot teljesített. A szov et csa atokkal 29-én vívott harc után otthagyva a Práter utcát a Hársfa utcai rendőrségre ment, hogy volt rabtársaival találkozzon. 30-án találkozott' is Galgóczi Zoltánnat és Nagy Józseffel, akik a Köztársaság térre tartottak. Nemsokára az ő egységét is riadóztat- ták, így ő is a pártházhoz ment a Hársfa utcai egységhez tartozó Burgermeiszter Józseffel és Lachky Alberttal. Itt részt vett az ostromban, és a bírósági ítélet indok- lása szerint az épület elfoglalását követő atrocitásokban is. Visszatérve a Hársfa utcába, a további napokban járőrszolgálatot látott el, kapuőrséget adott. November 4-én a csoport átköltözött a Roya1 Szállóba. Aknavetővel és géppuskával több eset- ben visszavonulásra késztették a szovjet csapatokat. 7-én társával megsemmisített egy, a szovjeteknek utánpótlást szállító személy- és teherautót. November 9-én föl- ,: i A ottjával azonnal je- voltak a forradalmi ársaság téri pártház ek. Az ostrom során 1956. október 24-én csatlakozott a Práter utcai felkelő csoporthoz. Itt fölfegyve- rezték, s még aznap átesett a tűzkeresztségen: több páncélozott harcjárművet sikerüli megsemmisíteniük. Másnap a szovjetek felderítésére vállalkozott, ennek során kézi- gránáttal megsemmisítettek egy harckocsit. A nap során foglyul ejtett sebesült kato- nákat kihallgatták, majd a Szent István Kórházba szállították őket. Október 29-ig részlegparancsnoki beosztásban járőrszolgálatot teljesített. A szovjet csapatokkal 29-én vívott harc után otthagyva a Práter utcát a Hársfa utcai rendőrségre ment, hogy volt rabtársaival találkozzon. 30-án találkozott' is Galgóczi Zoltánnal és Nagy Józseffel, akik a Köztársaság térre tartottak. Nemsokára az ő egységét is riadóztat- ták, így ő is a pártházhoz ment a Hársfa utcai egységhez tartozó Burgermeiszter Józseffel és Lachky Alberttal. Itt részt vett az ostromban, és a bírósági ítélet indok- lása szerint az épület elfoglalását követő atrocitásokban is. Visszatérve a Hársfa utcába, a további napokban járőrszolgálatot látott el, kapuőrséget adott. November 4-én a csoport átköltözött a Roya1 Szállóba. Aknavetővel és géppuskával több eset- ben visszavonulásra késztették a szovjet csapatokat. 7-én társával megsemmisített egy, a szovjeteknek utánpótlást szállító személy- és teherautót. November 9-én föl-adta a kilátástalannak ítélt küzdelmet, fegyverét elrejtette. 1957 januárjáig vidéken bujkált.

Előzmény: Tiborc (186)