Az Isajas 55,2 vers azt ajánlja az olyan helyzetekre, amelyekben egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, hogy kezeljük rugalmasan a másodlagos késztetéseinket, és az alapvető szükségleteink kielégítésében keressük az örömünket.

Ezzel kapcsolatban érdemes tisztába lenni azzal, hogy másodlagos késztetéssel hajtva törekszik az ember a jogkövető magatartásra. Ennek következtében az ember mindaddig törekszik a jogkövető magatartásra, amíg az nem okoz számára túlságosan nagy frusztrációt és stresszt. Az embernek ez a jogkövető magatartásra törekvése már abban is megnyilvánul, hogy nem vitatja azt, hogy valóban törvény-e az öntelt jogalkotó által törvénynek minősített jogszabály. Minek is vitatná addig, amíg nem okoz túlságosan sok frusztrációt és stresszt; utána meg majd úgyis kiderül, hogy (az üvöltve hirdetett törvény is) csak egy eltörölhető jogszabály.

Lásd: Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak – előadja Mácsai Pál