Csillaghegyi téglagyár történetéből szemelgetve

 

A főváros határában lévő Békás-Megyeren, a Péter-hegy löszfalánál Schlesinger Adolf épített gőztéglagyárat 1893-ban két körkemencével. Feltehetőleg előtte is égetett már itt téglát, téglajele S A (tükrözve is).

A fővárosi törvényszéken 1894.IV.2.-án jegyezték be a Péterhegyi Téglaipar Részvénytársaságot, melynek célja az 1894.III.22.-i alakuló közgyűlés értelmében Schlesinger Adolf gyárának továbbvitele. Alapítói: báró Schossberger Nándor, Schlesinger Adolf, Gattmann James és Veith Béla. Téglajele a társaságnak P T I

A jól felszerelt és épületeiben logikusan elrendezett gyár jól fejlődött, 1896-ban iparvágányi összeköttetést teremtett a szentendrei HÉV-vel. A millenniumi építkezések lecsengése azonban a századforduló után veszteségessé tették a gyárat.

1901.V.28.-én jegyezte be a fővárosi törvényszék a jogutód Péterhegyi Téglaipar Részvénytársaság alapszabály módosítását (alakuló közgyűlés 1901.V.5.).

1906-ban az üzemet megvette az Újlaki Téglagyár és Péter-hegy–Nagybátony–Újlaki Téglagyár néven működött tovább.

1919-ben épp a Tanácsköztársaság alatt kért a cég a téglagyárban iparvasút építéséhez engedélyt.

1928-ban nyarán fasiszta és kommunista pártok tagjai verekedtek össze a gyár területén. A tömegverekedést a csendőrség állította le.

1944 májusában a téglagyárat zsidó gettó számára vette igénybe a csendőrség és az SS.

Az 1948-as államosításkor Csillaghegyi Téglagyár néven önállósult, ez a név rajta is maradt.

1961-ben új présház épült.

1963-ban a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat 6. számú gyáregysége lett.

1977-ben itt forgatták a Cséplő Gyuri című film egy részét.

1988-ban szűnt meg, a helyén később lakótelep épült.

 

NÉPSZAVA, 1903.V.16.

A Csillaghegyen a lelketlen kapitalizmusnak megint van egy nyomoréka. E hó 7-én este 8 órakor leomlott a péterhegyi téglagyár agyagbányájában egy az ásatás folytán lazává lett földrészlet maga alá temetvén egy szegény munkást, akinek a ballábát háromszorosan eltörte és oldalbordáját behorpasztotta, így szállították be a szegényt a kórházba. Oka annak az, hogy a munkások szakavatott munkavezető felügyelete nélkül önmagukra hagyatva dolgoznak és pedig reggel 4 órától éjjeli 8—9 óráig. Ez hallatlan kínzás; állatnak sem való, annál kevésbé embernek. De hát törődik is vele akár a péterhegyi téglaipar részvénytársaság, akár annak megalapítója, akár a budapesti egyesült takarékpénztár, amelynek zálogtárgyát képezi jelenleg a tönkrejutott gyár. Haszon kell, mégpedig minél nagyobb, azért végső kimerülésig kell dolgoztatni az embereket, akik a fárasztó 15 órányi munka és az elégtelen élelem következtében az esteli órákban a szemfényvesztő villanyos világításnál valósággal vakok, mint az elcsigázott és kiéheztetett igavonó marhák. És mi a napikeresetük ezeknek a hajszolt boldogtalanok? Nyomorult 80—90 krajczár, legfeljebb 1 frt 10 kr. De mi lesz a nyomorék vagy családja kárpótlása?

 

NÉPSZAVA, 1940.IX.1.

A vágányokon játszadozott a csecsemő. Suskevics János 16 hónapos csillaghegyi gyermek a békásmegyeri téglagyár területén lévő iparvágányon játszott. Közben Milasi Ferenc gyári munkás két nyerstéglával megrakott csillét tolt be a szárítóba. A síneken játszó kisgyermeket nem vette észre és a csilléket a kisgyermekre tolta, úgy hogy a csille kereke a gyermek lábát térden felül összezúzta. A kisfiú sérüléseibe belehalt. A csendőrség a vizsgálatot megindította, hogy kit terhel a felelősség.

 

NÉPSZAVA, 1942.VII.28.

A csille

A békásmegyeri téglagyár telepén csillerakás közben a magasból egy csille nagymennyiségű agyaggal kifordult és maga alá temette Turi Imre csillaghegyi munkást. A mentők eszméletlen állapotban súlyos sérülésekkel vitték a Magdolna-kórházba.

 

NÉPSZABADSÁG, 1979.VII.18.

…

A legrosszabb, ha várni kell.

Megülepedett a forró, nyári levegő a téglagyári színek között. Már a sóhajtástól is dől az emberről a víz. Apró mozdony csühög a földbe süppedt síneken. Mögötte csörömpölve ráncigálják egymást jobbra-balra a csillék. A kanyarban majdnem mindig leesik egy-egy nedves nyerstégla, ezért aztán a kanyarok környékén a bozót mindenütt tele van szikkadó, repedezett téglatetemekkel. A mozdony megáll a téglaszínben. Vezetője kettesével kapcsolja le a tele csilléket, maga előtt összegyűjti az üreseket, és elpöfög velük. A lerakók hatan vannak, mindnyájan asszonyok. A téglával teli csillékből mindegyiküknek jut egy-egy, hogy a saját kazlát rakja belőle. A kazalrakásnak megvan a fortélya. Úgy kell a téglákat egymásra tenni, hogy minél többet járhasson közöttük a levegő. A kazalrakást meg kell tanulni. Rossz esetben ugyanis a két méter magas szikkadó építmény elveszti egyensúlyát, és eldőlhet. Ez leggyakrabban kezdőkkel fordulhat elő, ha volnának kezdők. De nincsenek. Ezek az asszonyok egytől egyig több mint huszonöt éve tornyozzák itt a téglát. Persze egy-egy rossz, megbabonázott napon így is előfordul, hogy eldől egy-két kazal. Ilyenkor oda a teljesítmény. — És ilyenkor sírunk a dühtől — mondják az asszonyok. A téglagyári színek alatt a teljesítmény határoz meg mindent. Ha a mozdony csak egy percre is elmarad valahol a téglával, az asszonyok nekidőlnek az üres csilléknek, kézfejükkel letörlik az izzadságot a homlokukról (észre sem veszik, hogy ezzel a mozdulattal összesározzák az arcukat), s csendben fülelnek, hallani-e már a mozdony pöfögését. — Az a legrosszabb — mondják —, amikor várni kell a téglára. Ilyenkor tétlenül telnek a percek, nincs teljesítmény. Lássuk, milyen is ez a munka? A következő adagnál én is beállok közéjük dolgozni. A nyers B—30-as tégla tizenkét és fél kiló. Nem sikerül rajta megtalálnom a fogást. Olyan szerencsétlenül cipelem, hogy tíz perc után megfájdul a derekam. Az asszonyok nevetnek. Mutatják, hogyan illesszem az ujjaimat a tégla üregeibe, ne derékból hajoljak, hanem a lábam roggyantsam meg, a téglát meg szorítsam a hasamhoz, mert úgy nem érezni annyira a súlyát. Igyekszem ellesni takarékos mozdulataikat, fura, görbedt testtartásukat, de a szemükből látom (tapintatból nem mondják), hogy csapnivaló lerakó lenne belőlem. Egy lerakónak nyolc óra alatt 2600 téglát kell kazalba raknia ahhoz, hogy meglegyen a normája. Sokszor ennél többet is teljesítenek. Az a súly, amit egy műszakban megemelnek, körülbelül 32 tonna, de ha jól megy a munka, elérheti a 36 tonnát is.