>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Mennyi áldozata volt a Köztársaság téri csatának?
A fegyveres felkelők, a nemzetőrök részéről bizonyára több tucat halott és száznál is több sebesült. Erről egy ma St. Gallenban lakó orvos számolt be nekem. Ő 1956 októberében a Péterfy Sándor Utcai Kórházban dolgozott. Hivatalos kimutatás - ha egyáltalán létezik ilyen - nincs birtokomban.
Az MDP nagy-budapesti pártbizottsága székházában és a vele szomszédos DISZ-központban az ostrom alatt mintegy 140 fegyveres és fegyvertelen személy tartózkodott. 1957. október 30-án a pártház homlokzati falára az MSZMP vezetősége egy nagy márványtáblát helyezett el. Ezen örökítették meg mindazok emlékét, akik egy évvel ezelőtt úgymond „a proletárhatalom védelmében" a har-cok során meghaltak. A márványtábla 1991-ben lekerült a ház faláról. 25 hősi halott neve szerepelt rajta. Közülük - tudtunkkal - 14 olyan, aki „golyót osztva és golyót kapva", tehát harc során esett el vagy szenvedett olyan sérüléseket, amelyek később halálát okozták. Volt azon-ban olyan is mint például Kállai Éva pártalkalmazott, aki a pártházba behatoló felkelők láttán pánikba esett és fél-elmében a ház belső folyosója második emeletéről az udvar kövezetére vetette magát. Súlyos belső sérülésekkel szállították a felkelők a kórházba, 1957 elején hunyt el.
A pártházat védő karhatalmisták kis hányadának a fegyverletétel utáni kegyetlen sorsát e sorok írója a múlt-ban is elítélte és a jelenben is elítéli. A pártállam idevonatkozó irodalmából, amely tudatosan „ködösítette" az áldozatok számát, nem volt könnyű kibogozni az igazsá-got. Ma azonban tudjuk. A népítéletnek tizenegy ember esett áldozatául. Hat karhatalmista, két honvédezredes, a pártház civil borbélya, egy pártiskolai tanár és ha ügy vesszük, Mező Imre parlamenteri mivoltában. A pontos adatok a már többször idézett BM „szigorúan bizalmas" Jelentéséből és egy „belső használatra", a BM könyvkiadó által 1986-ban kiadott könyvből („Neved ismerjük, tetted nem felejtjük...") ismeretesek.
A Köztársaság téri csatában résztvett felkelők nagy részét már 1957 nyaráig letartóztatták. A bírósági tárgyalás ellenük - zárt ajtók mögött, a sajtónyilvánosság kizárásával -1958 nyarán Budapesten zajlott le. A már többször idézett BM Jelentés - nem tudni, milyen okból - hangsúlyozza: „A Köztársaság téren elkövetett bűncse-lekményekkel gyanúsított személyek többsége munkás és szegény paraszt származású." Kegyetlen ítéleteiről (és az állampárt iránti odaadásáról) már a Rákosi korszakban is hírhedt jogász, tanácselnök dr. Tutsek Gusztáv vezette bíróság öt férfit és egy nőt ítélt a lincseléseikért halálra. Kötél általi kivégzésük 1958. november 28-án történt.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>